Mit tegyek ilyen helyzetben? Elmúlik?

A történet ott kezdődik ,hogy tavasszal az iskola szervezett egy külföldi utat ,amelyre két barátnőmmel mentünk. Pontosabban egy másik osztály és mi. Nekik nagyon jó osztályközösségük van , és remek emberek vannak ott , akikkel többször is beszélgettünk.

Megismertem ott egy srácot akibe beleestem úgy ,hogy nem igazán beszéltünk csak mi ketten(tudom ,hogy erre lehetne azt mondani ,hogy ez így nem lehetséges , de két hét alatt kiderült ,hogy nagyon okos , komoly amikor olyan helyzet van , nagyon jól beszél angolul ugyanakkor baromi jó humora van és jó barát , és ezek csak a jó belső tulajdonságai).

Mostanában csak ő jár a fejemben ,hogy mi sosem fogunk összejönni , mert nincs bátorságom ráírni vagy odamenni hozzá , csomóan odavannak érte én hozzá képest egy lúzer vagyok , ő 19 én csak 15 stb.

Egyfolytában bennem van ,hogy valószínűleg mi még csak barátok se leszünk , nemhogy más és ,hogy ez lesz utolsó "közös" évünk az iskolában.

Ti hogy tettétek az ilyesmin túl magatokat? mennyi idő mire elmúlik?

Rosszindulatú kommentek kíméljenek.