Hogyan dobjunk ki egy fement? (Nagyon hosszú! )

Sziasztok! Ahogy írtam ez a sztori elég hosszú lesz, remélem elolvassátok!

Néhány infó előre: Én 19 vagyok elsős, a lány most érettségizett és egy vidéki városban lakunk.

Szóval, a lányt látásból ismertem korábban, de most márciusban kerültünk közelebbi kapcsolatba egy közös ismerős által. A lány totálisan belém esett, ráadásul nem is nézett ki rosszul, bár tény hogy én közel sem éreztem/érzek sokat iránta. Rendkívül nyomulós volt, amit általában nem szeretek de ez más kérdés. Elhívott hozzájuk, beszélgettünk, a szülei is rendesnek tűntek.

Már kezdtem azt mondani, hogy végre egy rendes lány. Az este folyamán a beszélgetés közben szóba kerültek, hogy-hogynem a jövőbeli tervei. 10 percen(!) keresztül megállás nélkül beszélt arról, hogy ő a saját lábára akar állni, elmegy ügyvédnek, azért hogy neki senki se parancsoljon, karriert akar, nem tűri a nők teljes elnyomását (igen, ebben a sorrendben kötötte át) mert ami most van az szörnyű, a férfi is eltudja látni az úgynevezett női feladatokat, nem akar gyereket, és neki megvan az intelligenciája valamint az akaratereje ahhoz hogy mindezt végigvigye.

Inkább hallgattam ezek után, és másra tereltem a témát. Éjfél körül hazamentem.

A lány nem bírt az "érzéseivel" mondogatta a barátnőinek hogy most megszerez (!) engemet, "élete álmát". Itt már kezdtem viccesen kínos helyzetben érezni magam, de úgy döntöttem hogy rövidre zárom a sztorit.

Én elég konzervatív vagyok ilyen téren úgy láttam, hogy itt az ideje egy kicsit megleckéztetni a saját magát túlértékelő másik nemet is. (Nem nyitnék vitát ezen a téren, de szerintem kb felháborító az a hozzáállás amit produkált. Kezdem azt érezni, hogy az agresszív-állat férfiak adnak táptalajt, a puhányok meg legitimációt az önmagában semmitmondó feminizmusnak.) A barátnői előtt látványosan dobtam "én a hozzád hasonló femen ribikhez bottal sem nyúlnék". Teljesen váratlanul érte, míg ő és a barétnői lefagytak, én angolosan távoztam.

Ezek után jöttek a fb-n a "barátnőitől" az üzeneteket, hogy a hozzám hasonlók miatt vannak nemi erőszakok meg ilyenek. Egy napig szakadtam az üzeneteiken, visszaszólogattam nekik, majd inkább rájuk hagytam mert már komolytalannak éreztem.

Ezután az egyik gimis ismerősöm mondta, hogy a lány korábban hasonló módon dobott fiúkat is (eljátszották a barátnőivel hogy szeretnek egy "nem túl szép fiút" aztán kigúnyolták). Kicsinyes dolog lehet, de legalább a fagyi visszanyalt.

Már vizsgaidőszakban voltam ő meg érettségik között, amikor egyik hétköznap összefutottam a tesco-ban az anyjával. :D Előadta (elég hangosan), hogy az ő lányát ne sértse senki se meg, hangsúlyozta, hogy a lány IQ-ja 140-es (basszus, ezt miért olyan fontos hangsúlyozni?), és nem érti, hogy hogy szerethetett bele egy ilyen bunkó emberbe és rossz hatással vagyok a lánya tanulmányi eredményére. Kérdezte, hogy lefeküdtünk-e, mire nem-el válaszoltam, de őt ezt nem érdekli mert "úgyis kivizsgáltatja"- mondta (!). Hát tegye azt.

Mondtam neki, hogyha papucsot keres a lányának akkor azt azt ne a tejtermékeknél keresse, hanem pár sorral arrébb, a lánya IQ-ját és ego-ját meg váltsa be a másik nem iránti tiszteletre. Örömömet fejeztem ki aziránt is, hogy a lánya nem kíván tovább szaporodni. (Bárcsak lefotózhattam volna itt az arcát.)

Most meg a lány a következőt csinálja: belájkol valamit a fb profilomon, aztán kiveszi. :D Kicsit unalmas.

Egyedül egy picit azt sajnálom, hogy a lány nem jutott be az államira jogon, bár amennyire tudom ahhoz kisebbfajta csoda szükséges és csak félévre szól.

Ez most a helyzet. Az egyik barátom szerint le kellett volna feküdjek vele majd dobjam, a másik szerint meg "át kellett volna neveljem". :D

A probléma az ezekkel, hogy egyrészt nem fekszek le fűvel-fával -konkrétan szűz vagyok és egészen más elképzelésen van egy párkapcsolatról- másrészt a nevelés nem az én feladatom, bár ahogy anyum fogalmazott: "lehet ezzel neveltél a leginkább."

Mit tettetek volna a helyemben? Mit tegyek most? Hogyan látjátok most a szitut? Nyár van, van szabadidő, várom az ötleteiteket.