Nem tudom már, hogy van-e értelme?

Adott egy lány, akinek volt egy huzamosabb párkapcsolata egy sráccal (ő volt neki az első mindenben) és 10 hónap után szakítottak. Azóta eltelt 4 hónap, és a lány kezdeményezett nálam, kérdezte, hogy akarok-e ismerkedni. Beszélgettünk egy hétig, imádott engem és én is őt, nagyon sokban hasonlítottunk, de pont elég dologban különböztünk, ezért gondoltam, hogy ő pont az akit keresek, mert olyan volt, amilyennek egy lánynak nálam lennie kell. Mindig kereste a tarsasagom, de amikor facebookon beszélgettünk, mindig flegma volt velem, azt mondta, hogy mindenkivel az szokott lenni. Én kicsit elhamarkodtam a dolgokat, egy hét után elhívtam randira és csók is lett belőle, pedig nem kellett volna ilyen hamar. Másnapra teljesen megzavarodott, eszébe jutott a volt barátja és azt mondta, hogy nem tudja mit akar. Mondtam neki, hogy inkább hagyjunk időt stb.. Ezután nem beszéltünk pár napig, azthittem utál, de rám írt, hogy nem és azóta megint beszélgetek vele, mert kicsit sem akarok letenni róla. Neha keresi a társaságom, néha meg nagyon flegma velem. Ha kellene akkor várnék rá fél évet is, hogyha ebből lehetne valami, de nem tudom eldönteni, hogy megéri-e. Az lenne a legjobb szerintem, hogyha elfelejtenénk azt a randit, és beszélgetnénk még egy jó ideig, elmennénk néhány helyre, aztán remélhetőleg elfelejti a volt barátját, és lehetne nála esélyem. Szerintetek megéri küzdeni?