Miért nem tudom meglátni a fiúkban a jót is?

Van 2 fiú. Mindkettő jól néz kis és jó fej. Az egyik hokizik és még okos is. A másikkal futni szoktunk járni és nagyon jól kijövünk... De hiábavaló mindez ha én mégis a rosszat keresem bennük.. És nem tudom lehet-e köze ennek a volt barátomhoz?

Nagyon jól megvoltunk amíg ki nem derült hogy megcsalt. Ekkor szakítottunk is de végül megbocsájtottam neki... vagyis azt hittem de folyton arra gondoltam amit azzal a másik lánnyal tett( akit egyébként a fenti két fiú közül annak volt a barátnője akivel futni szoktam járni). És végül én szakítottam a volt barátommal, mert nem voltam képes megbízni benne. De amikor megtudtam hogy az egyik legjobb barátnőmmel kezdett járni akkor az eléggé meglepett mivel nem sokat szokott 'itthon' (Erdélybe) lenni mivel Ausztriában élnek. De tudtam hogy bejön a barátnőmnek és ezért elfogadtam mivel nincs közöm már hozzá. És az is eléggé 'fura' érzést keltett bennem mikor a volt barátom ma elkezdte gitározni az egyik kedvenc zenémet akkor olyan "más" érzésem volt..mintha csak nekem játszotta volna.. pedig szerintem csak gyakorolt mert más zenét is játszott

Szerintetek mennyi köze lehet ennek ahhoz, hogy nem hagyom a fiúkat érvényesülni? (mert mindkettőjüknek megmondtam hogy csak barátok tudunk lenni) És hogy tudnák ezen változtatni ha egyáltalán tudnék még?

És légyszíves ne gyertek azzal hogy még mindig szeretem a volt barátom, mert ezek után nincs ahogy...