Félek az exemtől! Mit csináljak? 15/L

Na szóval, még kb. 2 évvel ezelőtt összejöttem egy roma fiúval, de nagyon hamar vége is lett a dolognak, mert egyáltalán nem illetünk össze (más értékrend, nézetek, stb.)

Előre is letisztáznám, hogy nem vagyok rasszista, ezt az is mutatja, hogy összejöttem egy roma fiúval, de ne legyünk álszentek, mindannyian ismerjük őket, tudjuk, hogy hogyan viselkednek. Ez a fiú még a becsületesebb fajtájú (bár azért neki is voltak dolgai), de a haverjait látván rendesen megijedsz...

Nem akart belenyugodni abba, hogy vége, állandóan írogatott, én pedig megmondtam neki, hogy hagyjon békén, ha igazán szeret és letiltottam. Nagyjából másfél évig nem is volt semmi gond, nem is hallottam róla egyáltalán, majd a névnapom körül került elő, egyik haverja fiókjából írt, hogy kezdjük újra, hiányzom neki, stb. Nem is reagáltam semmit, egyszerűen csak figyelmen kívül hagytam, de mikor másodjára is keresett, megírtam neki, hogy felejtkezzen el rólam, és letiltottam azt a fiókot is.

Újabb néhány hónap eltelt (itt már ugye a jelenben járunk) és egyik délután suliból hazajövet megláttam az exem, egy másik lánnyal beszélgetett és mikor meglátott, majd kiesett a szeme. Egy pár száz méter múlva láttam, hogy a sarkamban van, gondolom meg akart szólítani, de gyorsan odacsapódtam az egyik szomszédhoz és érdektelen beszélgetésbe kezdtem, csakhogy menekülhessek előle. Ez tegnaphoz képest pont egy hete volt, tegnap mikor jöttem haza ismét megláttam, csakhogy most egyedül volt. Ő a telefonját bámulta, csak már akkor vett észre, mikor előtte mentem el, és olyan fütyült utánam, hogy kb. sírógörcs jött rám. Hátra se mertem nézni, mintha tudatosan várt volna itt rám (a házunktól olyan 2-300 méterre volt) . Szinte már futottam, direkt a hátsó ajtóhoz mentem, hogy megvezessem, nem tudom meddig látott, mert most nem követett, csak bámult. Ma délután láttam a ház körül járkálni őt egy haverjával (panelben lakom) az ablakok alatt álltak, nagyon nézték, gondolom próbáltak keresni.

Az igazság, hogy félek. Nem tudom a szándékait, lehet csak beszélni akar velem, lehet mást, nem tudom. Nagyjából tudja, hogy lakom, tehát akár minden nap is várhat rám, ami pedig elkeserítő, mert míg a sulinak nincs vége, nem tudok más úton jönni. (Pontosabban egy út még van, de ott még nappal sem célszerű mászkálni, mindig ott gyülekeznek a részegek, hajléktalanok.) Most őszintén, mit csináljak? Oké, a futás az hasznos, de ha több jönnek nem sokat érek vele.