Tudnátok segiteni ebben?

Tanácsot szeretnék kérni tőletek. Barátnőmről és rólam lenne szó. A lényeg az lenne, hogy a barátnőm heti 5 alkalommal este kilenc körül szokott végezni a suliban, és reggel 8ra jár (zeneművészeti szakgimi). Kollégisták vagyunk mind a ketten, és én is van hogy délután 4 körül érek vissza a koliba. Mivel egész nap dolga van, a telefont nem szokása nyomkodni, max egyszer-kétszer délután, de előfordult olyan is, hogy vagy 6 órán keresztül egy szót se váltottunk. Este 9től meg szokásosan fél órát tudunk beszélni, amiben elmondjuk egymás napját. Minden este, amikor tudom hogy semmi dolga, én csak beszélni szeretnék vele, mert baromira hiányzik nekem. Akárhányszor eddig elnéztem, akárhogy akarok vele szót váltani, mintha nem akarna. Mikor mondom neki pár perccel később hogy "akkor mindegy, nem lényeges" akkor persze válaszol. Olyan lenne, mintha nem jutna eszébe az, hogy ott vagyok. Lehet én vagyok vele a türelmetlen, lehetek én is hibás, régebben igenis rosszul viseltem ezt, hogy nem tudunk még írkálni sem olyan sűrűn, de úgy érzem, hogy ez más szerintem sok. Nem az a fajta ember vagyok, aki egész nap mint egy kívülálló a szobámba zárkózom, mert van társaságom, akikkel el szoktam magam foglalni, hülyéskedünk,, esetleg játszunk, stb.. Mindig kifogásokat talál miért nem írt vissza, "hogy befagy a messenger" mert iphone-ja van, meg hogy nem látta, mert videót nézett, megatöbbi.. Mikor meg akárhányszor elmondom a véleményem erről a stílusáról, akkor persze összekapunk, mert ő értelmetlennek találja a dolgot, de akkor persze nem hagyja magát, és rögtön vissza tud írni. Mondom neki hogy akkor nem zavarom esténként, de erre azt mondja sose zavarom, amit egyszerűen nem nagyon tudok elhinni emellett a viselkedés mellett. 17 éves vagyok, a barátnőmmel már hetedik hónapja vagyok együtt. Hétvégét nem mindig tudjuk együtt tölteni, mert messze lakunk egymástól, de ezt mindig megoldottuk, a nyáron. Suliidőben sajnos ez más kérdés. Voltak neki lelki problémái, a zenei pályafutása terén is ahogy tudok neki segítek lelket önteni bele, próbálom támogatni mindenben. Mikor otthon volt, mindig írkáltam vele, mert akkor nem volt semmi dolga, de rögtön tudott válaszolni. Lehet én vagyok a gyerekes, de ha lehet, legalább esténként szeretném azt, hogy szánjon rám 10-15 percet. Rosszul esik az, hogy akárhogy segítek neki, én csupán ezt az egyet szeretném, és mégse kapom meg - Nem mintha bármit is érte azért teszek, hogy majd elvárjam hogy viszonozza -.

Mit tegyek? Szeretném ezt megoldani köztem és közte, de úgy érzem, egyedül nem megy.

Köszi hogy elolvastad:))