Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is szokott úgy érezni, mintha az élete megakadt volna egy helyben, és csak úgy lézeng a nagyvilágban? 17/L
Nem tudom pontosabban megfogalmazni, de mintha egy pár hónapja nem igazán lennék önmagam. Volt egy csúnya szerelmi ügyem még a nyáron, ami nem lett rendesen lezárva (ezért is írom a kérdést ebbe a kategóriába, bár ez ennél komplexebb kicsit). Akkor utána volt egy hosszabb magamba fordulós időszakom, elég rendesen szorongtam hetekig, enni sem tudtam. Azóta ez elmúlt szerencsére, de néha nagyon rám jön egy borzasztó és érthetetlen érzés, hogy semminek semmi értelme, ami velem történik, és anélkül a fiú nélkül se életkedvem, se egyebek. Már nem is sírok miatta, azon túl vagyok, és mindenki azt mondta, sokkal jobb lesz utána, majd belátom, hogy jobb nélküle. Hát, ez nem így lett, sőt, a gondolat, hogy nem láthatom már, szinte felemészt.
Már fél éve nem tudom kiverni a fejemből, és ami a legrosszabb, hogy valahogy más területen sem tudok teljesíteni. Megcsinálom, amit kérnek suliban, ugyanúgy dolgozom mellette, igyekszem, hogy felvegyenek egyetemre, de mintha nem lenne benne érték. Pedig semmi nem változott az életemet tekintve, és pont ez zavar, hogy semmi okom nem lenne így érezni. Nagyszerű családom van, magammal meg vagyok elégedve, illetve remek barátaim, de mintha ők se pótolnák ezt az űrt, ami bennem van.
Nem tudom, hogy a fiú miatt érzem-e ezt, de másra nem nagyon tudok gondolni. Esetleg az, hogy voltak mostanában családi konfliktusaim (távolabbi rokonokkal, nem a közvetlen családom), amik eléggé megviseltek.
A lényeg, hogy nem tudok élvezni semmit, amit korábban igen. Azok a tevékenységek, amik mindig felvidítottak, most csak felületes örömet biztosítanak számomra, mindig ott van bennem az, hogy valami nem az igazi. Iszonyúan zavar, hogy elvesztegetem a legszebb éveim ezzel a letargiával, vagy akármi legyen.
Valaki, aki ment már át hasonlón, mi segített nektek visszazökkenni a rendes kerékvágásba? Lehet, csak kezdek felnőni, és mégse olyan a világ, amilyennek hittem?
válasza:Hali!
Volt egy hasonló "élményem" nekem is.
Ismerős ez a kiégés szerű érzés.
Ami nekem segített, az egy közösség ami segít az érzések feldolgozásában. Nekem sem volt ez rövid idő (kb. másfél év) de mostanra már túl vagyok rajta és meg kellett értsek pár dolgot amit nehéz volt lenyelni.
1. Arról, hogy ez a helyzet csak én tehetek.
2. A bezárkózás = zuhanás.
3. Csak a remény kell meglegyen, hogy van fény az alagút végén és akkor lesz is!
Ami még sokat segített az az, hogy találtam olyan tevékenységet ami kikapcsolja teljesen az agyam.
Remélem segítettem :) 18/F
válasza:Mintha én írtam volna, teljesen magamra ismertem.
Fiú vagyok, 19 éves, volt egy barátnőm, 2,5 éve, akivel összesen 3 hónapot voltunk "együtt" (távkapcsolat), de szakítás után az űr mégis jobban fájt mint az előtte vagy utána lévő akármelyik párkapcsolatomnál. Kb. másfél évbe telt nekem, hogy elengedjem a lányt, így hidd el nem vagy még elkésve, természetes folyamat a depresszió ilyen esetben tini korban. Szóval egy éve már, hogy nem gondolok rá, és azóta csak vagyok a világban, most üresebbnek érzem magam mint akkor amikor depressziós voltam, de legalább nem fáj semmi, mindent csak elfogadok. Hiányzik a párkapcsolat érzete, de nem akarom ezt újra átélni, így nem jövök össze senkivel, akinél nem érzem, hogy a "lelkitársam" lenne, de ilyen ember nincs, szóval most csak téblábolok a nagyvilágban.
Pár apró pillanat erejéig az emberek mindig elterelik a figyelmem, szeretek megismerni másokat neten vagy személyesen, ez segít talán nekem egy picit, legalábbis átmenetileg. Ha ki akarod próbálni, hátha neked is működik, akkor erre a célra neten az interpals oldalt ajánlom. Ez az oldal alkalmatlan rá, a felhasználók nagyja nem gyengén mentálisan sérült, és nem az érdekes fajtából. :D A fájdalom ellen pedig szerintem ne tegyél, csak várj... ismerek olyan embereket, akik a szakítás fájdalmait szexkapcsolatokkal, extrém életvitellel vezették le, aztán benne ragadtak abban az életben anélkül, hogy jellemezné őket, így nem is boldogok jelenleg sem. Én is elgondolkodtam rajtuk, illetve bele is kezdtem, de látva őket, hogy mennyire boldogtalanok és érezve, hogy az mennyire nem az én világom meggondoltam magam.
"Életed legszebb évei" nem ezek, szerintem még bőven előtted állnak, csak képzeld el, elmész egyetemre, hétköznaponként érdektelen dolgokról tanulsz majd, hétvégénként meg betéptek a bölcsészkarosokkal, filóztok egyet és olyan meglátást nyersz ami az addig érdektelen információkat érdekessé varázsolja... vagyis nekem ez az elképzelés, remélem az egyetem képes lesz változást hozni.
//Ohh és a Netflix is sokat segít, gyere át nézzük együtt. :D//
válasza: válasza: válasza:Hol írtam, hogy az megoldás 4-es? Sehol?
A hétvégi betépést az egyetemi évekre írtam elképzelésként, egyáltalán nem megoldásként vagy tanácsként.
A Netflix meg egyértelműen vicc volt, de látom komolyan vetted, hát ez van. "Gratulálok". :D
válasza:"Iszonyúan zavar, hogy elvesztegetem a legszebb éveim ezzel a letargiával, vagy akármi legyen."
Pff, életed legszebb évei. Rengeteg embernek ilyen korban még kapcsolata sem volt, te meg egy szerelmi csalódás miatt már temeted magadat.
Nekem is hasonló érzéseim voltak, mint neked.
Kiégtem, nem tudtak olyan örömöt szerezni a dolgok, mint korábban, üresebbek voltak a napok.
Új célokat tűztem ki magam elé és sokkal jobban érzem magam.
Elkezdtem újra sportolni és többet dolgozok.
A több munkával több pénzem lesz a hobbimra, a sporttal meg fejlesztem magam és ez motivál.
így már a kedvem is jobb lett.
22/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!