Mit csináljak, hogyha egy iskolába járok egy lánnyal, és depresszióba estem miatta? Csalódtam. Átverés volt minden. Lent leírom, kösz1 előre is a választ.

Nem nagyon lesz látható a depresszió a szövegemben, mivel ez egy olyan oldal, ahol.. nem tudom.. fontosabb a fogalmazás, mint az érzések kifejezése.

december 29-e óta egy lány súlyos depresszióba vágott engem, állandóan gyomorgörcsöm volt, minden bajom volt, pedig csak aggódtam érte, azthittem hogy valami baj van, pedig semmi sem volt(akkor..). első kapcsolatom volt, egy évig tartott, mindent megtettem érte.. születésnap, szilveszter, karácsony, nőnap.. amit csak lehet. irtózatosan szerettem őt, "szerelmesek voltunk egymásba", mindig megvettem neki mindent, hogyha kért valamit, mindenféle szeretetet nyújtottam neki, ölelt, öleltem, puszilt, pusziltam.. mostmár, ebben az állapotban, úgy érzem hogy ez mind hazugság volt. hogy mi történt? eléggé jogos kérdés.. rövid leszek, és leírom valahogy azt, amit tudok 1000%-ra.

a lány 29-én alig egy óra alatt megváltozott.. minthogyha.. nem tudom, most írtam volna rá először. elkezdett nem visszaírni, utána már meg sem nézte mit írok, próbáltam táplálni a szeretetet, hogy még mindig itt vagyok, és bármi baj van számíthat rám.. minden, tényleg.. semmi sem jött össze. valóéletben ugyanazzal a dumával koptatott le állandóan, egyetlenegy alkalommal tudtam kikerülni, hogy elutasítson, pont a lehető legrosszabbkor. kerül engem, de mosolyog rám, de lesz*r közben engem, nem ír vissza, nem ír rám, mostmár én sem írok rá, teljesen ködben vagyok. az elmúlt egy héten (rekord, kétszer) is rámírt, azthittem minden rendben, mert erőteljesen táplálta a szivecskéket.. valóéletben pedig, minthogyha megint egy másik lány lett volna.. magabiztosan elindultam, hogy most minden rendben lesz, elhívom őt valahova, akárhova, csak legyünk kicsit együtt, és vigyek mindent a régi kerékvágásba. odamentem hozzá, megkérdeztem, hogy jön-e, erre azt mondta, hogy "holnap megbeszéljük, most nem érek rá sajnos". A helyzet az, hogy.. állandóan ezt mondja. Hogyha iskolán belül akarom elvinni valahova ahol ketten vagyunk, akkor hirtelen maga mellé szorítja a barátnőjét, a barátnője pedig állandóan kiviszi a lányt abból a helyzetből, hogy a lánynak válaszolnia kéne az én kérdésemre. Nem tudok mit tenni. Ma földhöz vágott megint. Visszaestem a depresszióba, amiből kiszedtem magam egy hete. Eltörtem a kezem, szintén a lány miatt. Sírtam napokat, éjszakákat, tanórákat, könnyeztem. Minden bajom volt. Nem tudok másra gondolni, csak erre a lányra, akinek az üzeneteit át tettem mostmár kéretlen üzenetnek. Nem vagyok kíváncsi rá, se valóéletben, sem Messengeren, de emellett még mindig szomorkodok, és depresszióban vagyok. Nem tudok mit tenni. Kérlek titeket, segítsetek.. minden megfordult már a fejemben, mindenféle dolgot akartam hirtelen, például ma is, csak tegyek saját magamban kárt.. akár maradandót, akár nem, csak fájjon. Annyira az agyamra járt. Átállítottam a nevemet is, egy 1diótára, aki mindig ballépéseket tesz, illetve iskolában se nézek rá, nem köszönök, nem mosolygok. Hiába csinál akármit.. bár általában én szoktam cselekedni, nem ő. Nem tudok mit csinálni, senki sem tud segíteni, az ismerőseim se. Hiába mondom el nekik, hogy mit akarok.. úgy érzem, hogy senkire sem számíthatok mostmár.. sem a barátokra, sem a szüleimre.. senkire. Egy lány egy ilyen súlyos depresszióba vágott, másodszor. Valaki(ke)t megkérek, hogy segítsen, mert.. én ezt nem bírom ép ésszel, mindenképpen szükségem van egy kis segítségre. Nem fogom kibírni ezt év végéig. Össze fogok esni egyszer.. ott maradok, minden bajom lesz. Köszönöm. Sziasztok.