Kezdőoldal » Tini párkapcsolatok » Párkapcsolatok » Mi ilyenkor a teendő? Helyes-e...

Figyelem! A Tini párkapcsolatok kategória kérdései 16 éven felüli látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mi ilyenkor a teendő? Helyes-e, amit csinálok? (Hosszú lesz! )

Figyelt kérdés

Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy kiírjam ezt a kérdést, pedig már régóta fontolgatom. Tudom, hogy valószínűleg fognak savazni, de mielőtt ezt bárki megtenné, próbálja kicsit beleképzelni magát a helyembe és ne úgy ítéljen, mint aki soha nem csinált hülyeséget.

Már több, mint egy éve vagyok BOLDOG kapcsolatban, ami nem azt jelenti, hogy nem voltak nehézségek és viták, hanem, hogy alapvetően kiegyensúlyozott és vidám hangulatban létezünk egymás mellett. Nekem a barátom volt az első, én is neki, azóta a szex elég fontos szerepet tölt be a kapcsolatunkban, de persze nem elsőrangú és nemcsak azért vagyunk együtt. Ezt nem fogom bizonygatni, legyen elég annyi, hogy én tudom. Amúgy lányként nekem van rá nagyobb igényem, úgyhogy még az sincs, hogy kihasználna, ráadásul egykorúak vagyunk.

A lényeg, hogy nagy a boldogság annak ellenére, hogy a szüleim amúgy sem szimpatizáltak vele, egy ideje meg annál kevésbé. Volt köztük konfliktus bőven és nem azt mondom, hogy a barátom helyesen kezelte a helyzetet, de a szüleim is rettentő gyerekesen reagálták le az egészet. (Beszéltem az iskolai diáktanácsadóval, igyekeztem hitelesen elmondani mindent, bár elkerülhetetlen volt, hogy kicsit ne a barátom felé húzzak, pláne úgy, hogy nem kifejezetten rózsás a kapcsolatom a szüleimmel, főleg anyukámmal. Kaptam pár tanácsot, hogyan kezelhetném a viszonyunkat, mert a tanácsadó szerint se normális anyukám hozzáállása és még ő is elcsodálkozott azon, ahogyan a barátom üzeneteire válaszolt.)

Bár most nem is ez a lényeg, úgyis mindig mindenki a szülők igazát védi, mert még nem próbálta, milyen velük élni. (De majd később hogy fogom bánni, tudom-tudom...) Nem panaszkodni akarok, mert amúgy mindent megkapok, amire alapvetően szükségem van és lehet, csak nekem túl nagyok az igényeim, hogy megértést várok a szüleimtől és, hogy ne csak akkor kezeljenek és büntessenek úgy, mint egy felnőttet, amikor elszúrok valamit.

DE! Az igazi ok, amiért ebbe a témába írtam az, hogy van egy srác, aki NAGYON (és itt ezen van a hangsúly) szerelmes belém. Ő szlovák és az iskolám által szervezett diákcsere programban vett részt már tavaly is, meg persze idén, úgyhogy összesen négy hétig látott élőben. A durva az, hogy egy év alatt leadott 28 kilót (nem, nem én mondtam neki, hogy csinálja, egyszerűen bennem talált ambíciót), kigyúrta magát, növeszti a haját (csak futólag említettem, hogy jól állna neki), megtanult gitározni (én is gitározom már pár éve), de amúgy zongorázik és bizonyos időközönként a fejébe veszi, hogy zenél nekem valamit. Ilyenkor felveszi és elküldi nekem a videót, de volt, hogy lerajzolt (képzőművészetibe jelentkezett, jól rajzol), szóval teljesen kész szerencsétlen. Amúgy egy évvel fiatalabb, de ez abszolút mellékes, mert egyrészt nem látszik, másrészt nem erősségem a kor megsaccolása.

Facebookon szoktunk beszélgetni. Persze mondtam neki, hogy nem lehet köztünk semmi, mert én a barátomat szeretem szerelemmel és persze őt is nagyon, de nem úgy. Felfogta, legalábbis nekem úgy tűnik, nem is erőlteti a dolgot, csak azt mondta, hogy nem akar elveszíteni, szeretné, ha továbbra is beszélgetnénk, mert élvezi a társaságomat... Tényleg nem tudnék rá úgy tekinteni, szinte mindenben különbözik a barátomtól. Anyukám nagyon oda van érte, természetesen állandóan mondogatja, amikor a barátomról van szó, hogy bezzeg a szlovák cserediák, meg hogy milyen úriember, meg, hogy művész...szóval ő az atyaúristen anyukám szemében, a barátom meg az antikrisztus. (Megj.: Anyukámnak eddig mindig akadt valami problémája az eddigi barátaimmal, még ha az elején az egekbe is dicsérte őket.)

Nem tilt tőle, bármikor átmehetek hozzá, ő is átjöhet (bár ezt az opciót kerülöm), de érzem, hogy egyáltalán nem örülnek neki.

Visszatérve a lényegre: Én nagyon úgy érzem, hogy azáltal, hogy jóban vagyok vele, válaszolok az üzeneteire (általában ő ír nekem), csak hátráltatom abban, hogy találjon valakit, aki viszonozni tudja az érzéseit. Mert én nem tudom. Jól néz ki, sokban hasonlítunk, el tudok vele beszélgetni, de részemről ez nagyon felszínes. Mármint...csak egyszer-kétszer beszéltünk komolyabb dolgokról, akkor is ő szerelmet vallott, én meg igyekeztem finoman visszautasítani, amúgy naponta megy ugyanaz a sablonszöveg. Ez így neki csak céltalan vergődés, mert nem fogom miatta otthagyni a barátomat (mellesleg egy pillantással meg tudnák ölni egymást).

Nem tudom, mit kéne csinálnom. Jó-e az, ha megszakítok vele minden kapcsolatot (természetesen magyarázattal) és ahelyett, hogy még ki tudja meddig kéne néznie, ahogy helyette valaki mással vagyok boldog, inkább teszem ki ennek (biztos vagyok benne, hogy nagyon kiborulna, kimondottan érzékeny művészlélek), hogy túl tudja tenni magát rajtam?

Amúgy nem vagyok egy nagy szám. Mármint nem értem, hogy mit eszik rajtam annyira.

Megértést szeretnék kérni, nem azt, hogy mindennek elmondjatok. Így is elég szar alaknak érzem magam. A tanácsoknak örülök, a tapasztalatokat is szívesen meghallgatom.

Előre is köszi!



2015. júl. 17. 15:37
1 2
 11/17 A kérdező kommentje:

Köszönöm mindenkinek!:)

A barátom szülei szeretnek, sőt... Nem értem, az én szüleimnek miért van mindenkivel problémája, akit szeretek. Anyukám szinte mindenkit képes kritizálni, de a barátaimat még annál is inkább.:/ Ráadásul nagyon tudja befolyásolni apukám véleményét, így még rá se számíthatok.


Sejtettem, hogy ez lesz, csak megerősítést szerettem volna. Amilyen sötétnek és lelketlennek tűnök élőben, annyira a lelkemre tudom venni, ha valaki miattam sír. Vagy csak szimplán sír. Szóval nem lesz egyszerű, de más választásom úgysincs, ha nem akarok belőle lelki roncsot csinálni.

2015. júl. 17. 16:01
 12/17 A kérdező kommentje:

Elhiheted, már nagyon sokszor beleképzeltem magamat a helyébe. Éppen ezért nem sikerült eddig "szakítanom" vele. Tudom magamról, hogy nagyon földhöz vágna. Nem vagyok az a sarokban sírós fajta, inkább magamban tartom, de még ez a verzió is egy kínszenvedés.

A fokozatosság jó ötlet, köszönöm.:) Sajnos hajlamos vagyok mindent egyszerre az emberek fejére zúdítani, de most majd igyekszem másképp.

2015. júl. 17. 16:04
 13/17 anonim ***** válasza:

Ha lelkileg sz@r, lehetsz akármilyen lassú is, fájni fog neki.

Inkább találj neki valakit. Egy barátnő például... Aki helyettesíthetné az irántad érzett akármilyét.

Az se lenne rossz, ha megutáltatnád magad vele... Előbb utóbb kiábrándulna...

Ha az őszinte, kemény koptatást tervezed, készülj fel a reakcióira... Átfog menni egy pár fázison szegény.

A szülők meg ilyenek. Ők se istenek, ugyanolyan átlag emberek mint Te, mindegyiknek megvan a maga baja...

Próbáld meg felvenni a saját szintjüket, úgy könnyebb velük. Ez minden emberre érvényes.

2015. júl. 17. 17:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 A kérdező kommentje:

Kedves 13-as!

Nem fogok kerítőnőt játszani több okból kifolyólag: Messze lakunk egymástól és nem igazán vagyok képben az ismerőseivel. Tudna találni magának barátnőt, mivel minden adottsága megvan hozzá, nincs szüksége a segítségemre ilyen téren.

Te szeretnéd, hogy a fiú/lány, akibe őrülten szerelmes vagy, megpróbáljon neked találni valakit maga helyett? Ez elég abszurd... Úgy értem, elég csekély az esély arra, hogy ennek foganatja legyen.

Nem játszom meg magam. Lehet önző vagyok, de nem szeretném, ha úgy emlékezne rám, mint egy házsártos üregi démonra. Akkor már kegyesebb az a megoldás, hogy békében elválnak útjaink. Soha nem fogja azt érezni, hogy nem próbálta meg és azért szalasztotta el a lehetőséget.

Biztos vagyok benne, hogy át fog menni "pár fázison szegény", erre fel vagyok készülve, de ez akkor is be fog következtetni, ha nem keményen koptatom le. Amúgy sincs rá szükség, mert értelmes ember, azt is felfogta, hogy nem azt fogja kapni tőlem, amit igazán szeretne és nem erőszakoskodik.

Ha felvenném az ő szintjüket, napi rendszerességgel ölnénk egymást. Ezt a lehetőséget a tanácsadó is elvetette. Anyukám elég hirtelen és temperamentumos ember...két ilyen ember nagy eséllyel fog egymás torkának ugrani. Én maradnék a verbális, passzív, nem támadó magatartásnál, már amennyire sikerül.

De méltányolom, hogy vetted a fáradtságot és válaszoltál!:)

2015. júl. 17. 18:42
 15/17 anonim ***** válasza:

Tanácsadókra nem hallgatnék, de Te tudod. Mellesleg ha valakinek a szintjét felveszed, akkor nem azt jelenti hogy bántjátok egymást. Hiszen ha ugyanazon a szinten vagytok, miért veszekednétek? Itt a probléma az, hogy Te nemtudod megérteni Őket, (és Ők se téged). És mivel ők nem fogják felvenni a fiatalos nézeteidet, ezért neked kell az ővéket. Ez minden embernél hatásos, én már súlyos dolgokat is átvészeltem ezzel a módszerrel. Sok gyakorlással, bárkit kezelhetsz ezzel a módszerrel.

A srác... "művész lélek"... Szerinted ha lekoptatod, és nem adsz neki más kapaszkodót (ami egy csaj is lehetne, és titokban is csinálhatnád...), nem lenne olyan depis hogy vagdossa magát, vagy rosszabb? Én mindenképp adnék neki egy kapaszkodót magam helyett. De Te tudod! :)

Ja, és hogy nem akarod hogy az emlékei rosszak legyenek rólad? Akkor inkább legyenek szépek és vagdossa magát, mert nem kaphat meg? :D

Na de sok sikert!

2015. júl. 17. 18:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/17 A kérdező kommentje:

Én tudom, hogy megfogadom-e egy pszichológus végzettségű felnőtt tanácsát, vagy sem.

Nem értem, kérlek magyarázd meg, mert lehet félreértelek. Mit értesz az alatt, hogy vegyem fel a szintjét? Beszéljek úgy, mint ő? Akkor visszakézből kapom a pofont.:') Igazából nem akkor van probléma, amikor higgadtak, hanem akkor, amikor felhúzzák magukat. Olyankor én olyan tündéri lehetek, amilyen akarok, idegesen, üvöltözve fognak reagálni. Ilyenkor is legyek tükör, vegyem fel a szintjüket? Nem lenne jobb, ha alkalmaznám valaki olyannak a módszerét, akinek ez a szakterülete? (Marshall Rosenberg)

Ne vedd rossz néven, nem kekeckedésből, de tudnál írni egy példát, amikor ezzel az egy szintre hozatallal oldottál meg egy feszült helyzetet?

Lényegében már lekoptattam. Miért gondolod, hogy eret vágna? Vannak emberek, akiknek eszükbe se jut ilyesmi, ha mégis, akkor se csinálják, mert nem betegek lelkileg. Nem akarom azokat szidni, akik vágják magukat, de egy szellemileg egészséges ember nem csinál ilyet. Abból, hogy ő művészlélek, még nem következik egyenesen, hogy felvágná az ereit.

Csak magamból indulok ki és nekem szarul esne, ha valaki "pótlékot" keresne nekem maga helyett. Legyenek szép emlékei. Egy szerelmi csalódásnak nem kell kiváltania öncsonkító késztetéseket.

Értékelem a segítő szándékodat, a válaszaidat felpontoztam, de sajnos nem tudok egyetérteni a nézeteiddel.:(

2015. júl. 17. 21:59
 17/17 anonim ***** válasza:
77%

1. A szüleid nevelése nem a te dolgod, ne is akard őket nevelni. Anyukádnál valamilyen lelki sérülés van. Csak éld túl ezt a néhány évet és legyél boldog a pároddal.


2. Az udvarlódat meg koptasd le! Az már nem rajtad múlik és nem a te felelősséged vagy feladatod, hogy neki ne fájjon. Azt mondod, hogy te már többször elutasítottad. Ezek szerint te már megtetted, amit kell. Hát beszélj vele erről újra és nyíltan. Nincs értelme fokozatosan eltolni, mert látszik, hogy nagyon kapaszkodik. Meg eleve genyóság amikor a lány nem mondja ki, csak vár arra, hogy majd lekopik.

2015. júl. 18. 22:28
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!