Mennyire számít egy párkapcsolatban az anyagi? A barátom most azt nézi hogy kinek mennyi pénze van? (lent, véleményt kérnék).

Együtt vagyunk a barátommal 2 hónapja,minden stimmel, nagyon jól kijövünk. Gond nélkül zajlanának a dolgok,ha ez az apró "bibi" nem lenne.

Ő jobb körülmények között él mint én,szép ház,stb. Van bevételük,mivel apuja is külföldön dolgozik,anyuja itthon,de tesója is keres, ő is 150 felett. Az én családom viszont nem áll ilyen jól anyagilag, régebben amikor még csak barátok voltunk,sokszor panaszkodott állandóan távol volt és van az apja, de hát valamit valamiért,enyém itthon van. Ezzel jár,bár megértem rossz lehet.

Nem is erről van szó,hanem hogy hiába szajkózza neki nem számít a pénz,egy-két szitunál nekem nem így jön le, bele se gondol hogy a másikat megbánthatja vele,mondok példákat:

Úgy 50 méterre parkolt ismerőseim háza előtt,nem kedveli őket de akkor is. Elkezdte ő ebbe a lakásba félne lakni, rákérdezek miért? Válaszolja mert mindjárt összeesik. (Körülbelül ilyen körülmények között lakom én is,nem putri,de nem üti meg azt a nívót amit az ő házuk.)

Mondom:-dehogyis

G:-Dehogy nem, lepukkant az egész..

Én:-Miért így állsz a dolgokhoz, miért fontos az hogy ki hol lakik? Attól hogy valaki szép házban él ,nem biztos hogy jó ember is. Én se vagyok gazdag,akkor most mi lesz? Elhagysz?

-Nem, nem az anyagiakról van szó. Te azt hiszed hogy nekem az fontos holott én önmagadért szeretlek.(G)

Én:-akkor miért mondod minden háznál ami eladó és nem olyan szép hogy meg van az új nyaralód? Keresned kéne akkor egy multimilliomos lányt.

G:-szerintem komoly beszélgetés előtt állunk még,ez hosszú lesz. Fogd már fel szeretlek.

É:-akkor ilyet miért mondasz? Én se vagyok gazdag.

G:- én se,az autómon kivül semmim sincs, fizetésemből élek,de azért kivülről megcsináltathatná, belülről meg csak ő látja. A jellemére vall mennyire egy undorító és igénytelen.

É:-attól hogy vki szegényebb körülmények között lakik,az lehet tiszta, rendben. Ha nincs rá pénze ,mondhatod.

G:- nem arról van szó,igénytelen,ilyenre egyszer azért telne..

A másik az,hogy "nem minőségi,azért az se mindegy milyen..."

Legyen szó egy szörpről akkor is.

Akárhányszor elakarom magunkhoz hívni,egy ilyen után a kedvem is elmegy. A sírógörcs kerülget.

Anyu szerint ha nem fogad el így,hiába várok, 10 év múlva se fog,s jobb az elején tisztázni.

Barátom szerint csak felakar vágni hogy mindent megad nekem. (Nem drága ajándékokra van szükségem hanem rá.)

25 évesen meg már nem gyerek hogy felvágósdit játszon.

(Én 18 éves vagyok)

Vélemény?