Szerintetek mit érezhet irántam, illetve miből adódhat a félénksége?

Nagyon megköszönöm annak, aki végigolvassa ezt a nem rövid történetet! Véleményekre, tanácsokra, tippekre, akár meglátásokra lenne szükségem a témával, a történetemmel kapcsolatban!

16 éves fiú vagyok és a lány is velem egyidős. Kb. fél éve ismerjük egymást. Amikor megismerkedtünk, akkor volt köztünk szimpátia (ő is tetszett nekem és én is tetszettem neki), de én akkor csak barátkozni akartam (csak azért is, mert a barátnője az én volt barátnőm és cikinek éreztem akkor, hogy az exem barátnőjével randizzak). Mint említettem fél éve ismerjük egymást és ez a fél év alatt mondhatni nagyon jó barátok lettünk. Sokat beszélgettünk, videochateltünk, stb. Az útóbbi időben nekem kezdett nagyon szimpatikus lenne, expliciten mondva, kezdtem többet érezni, mint barátság.

Most picit részletezem a kettőnk személyiségét, hogy érthető legyen a story.

Én extrovertált, szangvinikus, mindig jókedvű. életvidám fiú vagyok. Nem mondanám magam intelligensnek, de az iskolában és az élet egyéb területein is jól teljesítek. (Természetes sok dologban hibázok és sok dologhoz hülye is vagyok, illetve tapasztalatlan, ezért kérdezek én is itt most tőletek). Kedvesnek, jóindulatunak és udvariasnak mondanám magam. (Ezt az alapján mondom, hogy sokak szerint ilyen vagyok, de természetesen mindenkinek a szemében más vagyok. Ez az én önképem.) Nem vagyok jóképű, de legalább magas és erős fiú vagyok.Nem mondanám magam tapasztaltnak, de volt már pár kapcsolatom. Nem hosszak, de van egy kevés tapasztalatom. Könnyen ismerkedős típusú fiú vagyok. A szeretet nyelvem a testi érintés.

A lányról is írnék pár szót. Introvertáltabb lány, de amúgy nagyon jókedvű ő is. Legtöbbször mosolyog, vicceskedő, aranyos, őt is ilyen örökvidám embernek mondanám (Én azért picit vidámabb vagyok nála).Félénk, picit visszahúzodó és nem annyira nyílt, de mondhatni javarészt tudunk beszélgetni az érzéseinkről és egyéb dolgokról. Én természetesen jobban megnyílok előtte. Neki még nem volt barátja, sem kapcsolata. Mondhatni még szerelmes se volt nagyon. (Az ő elmondása alapján). Amúgy egy nagyon nagyon nagyon szép lány. Nálam alacsonyabb. Laza stílusú, de még is nagyon jól öltözködő egyszerűbbnek mondható lány.

Na szóval, többet kezdtem érezni, mint barátság. Elkezdtem bókolni, sugallni felé a szándékaim, szépen utalni az érzéseimre. Majd egy este miután hazakisértem, elmondtam neki, hogy többet érzek, mint barátság, erre neki az volt a válasza, hogy ő is ugyanígy van ezzel. Ennél többet nem is mondtunk egymásnak. Szóval nem vagyunk együtt, mondhatni ez ilyen randizási időszak.

CSAK van néhány dolog, amit nem értek és ebben kéne a segítségetek. Kb. egy hete mondtam el. Én próbáltam több testi érintést kezdeményezni felé (átkarolni, megfogni a kezét), de úgy éreztem, hogy elhúzódott, hogy neki ez nem esett jól. Szerintetek ez miért van? Fél, esetleg nem úgy érez, mint én, csak amikor elmondtam, félt elutasítani

engem?

A másik az, hogy nem tudom miért de nem érzek vonzalmat iránta. Egy tökéletes lány a szememben. Én kritkus személyiség vagyok, de ő mégis tökéletes. Szóval a személyisége 100%-ban szimpatikus nekem, de külsőleg és szexuálisan még se vonzódok hozzá. Az arca és a stílusa nagyon vonz, de valahogy nem érzek iránta szexuális vágyat. Nem tudom, hogy ez baj-e, nem-e?

A másik az, hogy én igénylem a testi érintést, a fizikai kontaktust (kézfogás, gyakoribb ölelés, csók), de mivel ő félénk, ezt nem kapom meg és ezért hiány érzetem van.

Nekem ő nagyon fontos és elsőnek azt szeretném, hogy ő boldog legyen, de én úgy érzem, hogy a baráti énem jobban szereti, mint a "pasis" énem.

Mi a véleményetek?

Előre is köszi a válaszokat! A Jóisten áldjon titeket!