Adjak neki egy esélyt és ezzel magamnak is?

Van egy iszonyatosan helyes és rendes fiú, akivel randiztam párszor, filmeztünk együtt és a többi, viszont nem feküdt le velem, nem értem miért nem. Én nagyon szerettem volna, tény, hogy nem mondtam ki, hogy csináljuk, de érezhette volna. Ő pedig, mint egy igazi úriember finoman közeledett, nem feszegette a határokat túlzottan. :( Valamint, hogy egyszer elkezdett beszélni exéről, én is az enyémről cserébe, de nekem nagyon rosszul esett, szerintem őt nem érdekelte.

Emiatt elgondolkodtam, hogy nem érzek semmit, csak barátként szeretem, de amióta megláttam csak arra vártam, hogy beszélgessünk, majd elhívjon randira, nagyon vonzott. Most pedig kerülöm, és annyira kényelmetlenül érzem magam, ő szeretné megbeszélni normálisan szemtől szemben, de félek tőle, nagyon érzékeny, nem akarom sírni látni, tudom, hogy ő nagyon megszeretett. Még ezután is csak mosolyog rám és néz, hogy elmondtam neki, nem tolakodik, nem könyörög. Az is biztos, csak egy kapcsolata volt, nem egy hű de tapasztalt férfi. Minden reggel ír, hogy reméli szép napom lesz, vagy ha reggel nem este hogy szép álmokat, én pedig vissza sem írok neki, mert nem tudom mi van bennem. Kitartónak tűnik, de nem akarom véletlen sem megutálni emiatt :(

Adjak ennek a kapcsolatnak egy esélyt? Tetszik a fiú nagyon, de nem tudom érzek e valamit. Bár mindig is olyan voltam, hogy nem csettintésre szeretek meg valakit. De olyan jó volt elejétől ahogy megcsókolt, ahogy ölelkeztünk, ahogy összebújtunk, de mégis csak azt érzem barátként szeretem.

Adjak egy kis időt ennek, ha csak egy hónapig voltunk együtt így?

18/L , ő pedig 21.