Teljesen kiakadtam, olyan szörnyűnek és magányosnak érzem magam. Hogy a manó a dolgozzam ezt fel?

Szóval van egy lány (hívjuk Petrának). Petrával általánosban 8 évig jártam együtt és legjobb barátnők voltunk (vagyis én azt hittem). 8. ban elkezdett nagyon jó kapcsolatot ápolni az osztály leghelyesebb srácával. Én pontosan tudtam hogy ez szerelem lesz és próbáltam eddől kihátrálni de a barátnőm nem hagyta. Nagyon szomorú voltam mert mindig csak a fölösleges 3. voltam, a srác a szendicsének az alufólijájàval dobált majd elvárta hogy ki is dobjam. Én megtettem és ott ültem mellettük némán és hallgattam a vidám beszélgetést, jobb volt mint egyedül ( vagyis azt hittem) közeleg az évvége elmegyünk osztálykirándulásra Bécsbe. Petra folyton vagy a sráccal beszél vagy elvonul telefonálni a miskolci barátnőjével. Mindegy is. Második estére megbeszéljük hogy 3asban filmezünk a fiúk szobájában. Lemegyünk Petrával ketten a fiú ajtót nyit és azt mondja hogy szeretne beszélni egy pár percet petrával, majd szólnak. Várok 10,20,30 perecet, hallom hogy már megy a film úgyhogy szomorúan visszavaktatok a szobámba és megkérdezem a többieket hogy csatlakozhatok-e. Egy jó 3 óra múlva Petra orjási vigyorral kipirulva megérkezik és hanyat veti megát az ágyon. Én meg ott ülök full szomorúan az ágy másik végén és hozzám sem szól. Mint utóbb kiderült hazudott nekem és már rég együtt voltak és nem akartak velem filmezni. A kirándulás után véletlen elküldött nekem egy hangfelvételt amin azt meséli a miskolci barátnőjének hogy mi volt az nap este. Teljesen összetörtem ő azt mondta csak irigy vagyok és hogy nem kellek neki van elég barátnője. Azóta is boldog párt alkotnak a gimiben nagyon népszerű ( bár én is az enyémben) és boldog. De nekem hiányzik egy barátnő. Senkit nem érdeklek úgy mélyebben hogy mi van velem