Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vajon mikor jön el az igazi? Egyáltalán van olyan?
Teljesen elvagyok keseredve...
Érzem, hogy hiányzik valami az életemből. Testtel-lélekkel készen vagyok a szerelemre. Annyira-annyira hiányzik az a valami, amit-akit még nem is ismerek. Kezdem elveszíteni a reményt is. Olyan nehéz elhinni, hogy van valaki, akivel reális mértékben "teljesen" megértjük egymást, bízunk egymásba, küzdünk egymásért... Nehéz elhinni, hogy van lelkitársam, azt pedig még nehezebb, hogy meg is találom. Olyan szép éveim lehetnének, de egyszerűen nem találom. Kerestem, szocializálódtam, de olynnyira kétségbe estem, hogy itt kérek tanácsot. Olyan rossz bosszantó, hogy elképzeltem, olyan rég, hogy 18 éves koromig megtalálom és elvesztem a szüzességem. Sok idő fog kelleni, amíg ennyire beengedném a bizalmamba. Tartogatom az igazira, jött-ment barátokba se megyek bele "csak szórakozásból". Amíg nem érzem, azt a bizonyos
"ő kell nekem"-et, addig senkinek nincs esélye. Nem bánkódom azon, hogy ilyen vagyok, mert a szerelem nem játék. Nem akarom, hogy ilyen butaság miatt legyen a későbbiekben bizalmi problémám. Akit keresek is így kell, hogy gondolkozzon. Elvileg bevonzzuk, szóval csak magamat adom ezentúl is.
Mégis este sírva, magam ölelve alszok el, és mértéktelen magányt érzek belül :(
Sokszor hallok, olyan párokról, akik 16-18 éves korukban ismerkedtek meg, és azóta már házasok. Nem tudom elhinni, egyszerűen olyan hihetetlen, hogy velem is megtörténhet...
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú lett, de egyszerűen kikellett írnom magamból :(
Mit tanácsoltok? Legjobban annak örülnék, ha tapasztaltabbak írnának. Nem hozzám hasonló 16-17 évesek.
válasza:Pont így gondolkodtam a te korodban.
Azért ritka dolog , hogy az embernek olyan élete lessz mint egy romantikus vígjátékban.
Igazából erre nem is tudok tanácsot adni.
válasza: válasza:Én már nem hiszek az "igaz szerelemben", de állítólag akkor jön el, amikor a legkevésbé várod.
18/F
válasza:Ez teljesen normális a te korodban. Én is éreztem így, nagyon vártam, hogy jöjjön. Aztán egyszer csak jött is.
Érezni fogod, ha megérkezik az a bizonyos. A szocializálódás az még mindig jót tesz, mert anélkül nehéz is lenne bárkit is találni. (Bár már lehet, hogy ismered, csak még nem úgy.)
Viszont 'tökéletes' az valószínűleg nem lesz. Vagyis arra nagyon kicsi az esély. De érezni fogod, ha a számodra megfelelő belép az ajtón. :)
Addigis beszélgess sokat a barátaiddal, az sokat segíthet az állapotodon.
21/L
válasza:Ugyanígy vagyok vele, pedig az az érdekes hogy még a múltban lévő dolgokat is feldolgoztam majdnem a maximumig, és nem értem még mindig, hogy miért vágyom arra a bizonyos "Nagy Ő"-re, amikor sikerült legyőznöm a megfelelési vágyamat és az önbizalomhiányomat is, teljesen boldogan élek a hétköznapokban, és napközben mégis rengetegszer jut eszembe ez az egész hogy nekem kell valaki aki megért ls támogatjuk egymást. Valószínüleg ahhoz hogy egy emberi ösztönt le tudjak győzni csupán a gondolataimmal, ahhoz nagyobb akaraterőre lenne szükségem, de mégis mindennap úgy alszok el, hogy magányos vagyok és hogy nem tudom valaha meg fog e érteni valaha, hiába van tényleg úgy ahogy mondtad, bevonzzuk ezeket az embereket. Valószínüleg a türelmet kell tanulni leginkább ebben a helyzetben, és a környezetünk mégjobbá tételét. Viszont néha kimerítő érzés ez az egész. Ha van kedved beszélgetni írjál amúgy, nem beszélgettem még olyan lánnyal aki így vélekedik erről.
18F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!