Lányok, volt már olyan, hogy külföldön tetszett meg valaki?

Nem, nem volt.

20

Még nem

Kor

2-éve Németországban, Karlsruhe beállok tankolni, micsoda csinos benzinkutas lány mondom ?

Megyek fizetni ő van a cassánál , megcsillantom németh " tudásomat ", szemem -szám eltátottam ruhán névkitűző ez áll Ágnes !

-Mondom neki magyarul, ha magyar vagy feleségül veszlek !

-Mondta jó de előszőr fizesd ki a tankolást !

-Kicsit beszélgetünk, és mentem tovább .

Kicsit ellentétes szitu, de nekem van egy svájci penpalom. 3 éve beszélünk kb minden nap üzenetben, postán is küldözgetünk egymásnak csomagokat, de soha nem találkoztunk személyesen.

Ha közel élnénk egymáshoz, valszeg már együtt lennénk, mert kb lelki társak vagyunk. De más ország, 2 külön élet... Magamban már belenyugodtam és elfogadtam, hogy így inkább csak van egy nagyon jó barátom, aki úgy ismer, mint senki más, és bármikor tudok vele beszélni. Tippre ez kölcsönös érzés. Egy barátság tartósabb is gyakran, mint egy párkapcsolat. Időközben össze is jöttem valakivel itt, Mo-n, és a penpalomnak is segítettem egy lány meghódításában.

Nyilván ott van bennem a "mi lenne/lett volna, ha"-érzés, de szerintem fontos a realitások talaján maradni. Vannak dolgok, amikhez kisebb csoda kell, hogy összejöjjenek, és az élet nem mindig ad lehetőséget rá. Nekem nem adott, lásd covid. De van más cserébe. Szóval próbálok minél kevesebbet ezen merengeni.

Azt tudom tanácsolni ennek fényébem, kérdező, hogy gondold te is végig, mégis mennyire lenne reális, hogy lehetne köztetek valami, még ha tudnátok is beszélni. Valszeg csak jobban fájna, ha beszélnétek, de a szitu nehezen javulhatna. A távolság nagyon nagy korlát, amit nem könnyű csak úgy átugrani.

22L