Egy szakítást ti hogyan éltek át/meg?

Vodka az arcba, irány a harcba!

Elmegyek bulizni valamelyik szórakozóhelyre, és megünneplem, hogy ismét szingli lettem.

Igen, ezek nagyjából ilyen gondolatok mindenki másnál, még a szakembernél is. Meg hogy lehetett volna-e jobban, hol rontottam el, mivel szerezzem vissza, stb.

Ilyenkor azt mondja a pszichológia, hogy egy válságnál kétféle megküzdés van: jó adaptáció és rossz. A rossz az, ami más függőségre cseréli fel az érzelmi kapcsolatot, pl ivás, szerencsejáték, más ártalom, vagy a "kutyaharapást szőrivel" módszer, azaz egy gyorsan kiválasztott másik pár.

A jó megküzdés ezzel szemben próbál egy belső növekedést elérni. Nemcsak nyalogatja a sebeit, hanem valóban felkészül arra, hogy legközelebb jobban fogja csinálni, illetve az időt értelmes, hasznos, személyiségfejlesztő tevékenységeket végez, amik enyhítik a fájdalmat és kicsit elterelik a figyelmet: olvasás, filmek, manuális tevékenység (megtanulni valamilyen újat vagy végezni egy hobbit), sport, mások felé nyitás: segítés, karitatív elfoglaltság. Kétségtelenül ez a nehezebb út, de hosszú távon ez készít fel egy valóban sikeres párkapcsolatra, és ezen túlmenően is több haszna van az egyén fejlődése szempontjából.

Akárki akármit mond,a kapcsolatot is meg kell gyászolni ha fáj.

Kitéptek belőled egy darabot,teljesen normális ha nem érzed jól magad a bőrödben.