Volt viszonzatlan szerelmetek? Esetleg most vagytok ebben a szituban?

Abban vagyok már egy ideje.

Sajnos egyre rosszabbul érzem magam de ha társaságban vagyok akkor sikerül elfejtenem arra a pár pillanatra,

Volt barátnőmmel a leges legelején részemről viszonzatlan szerelem volt, de adtam neki lehetőséget, hogy megismerjük egymást, nem koptattam le egyből. Időközben teljesen beleszerettem, igaz csak 1 évig tartott...

18/F

Most is abban vagyok, mint mindig. Megunt, nem törődik velem.

16/L

Volt, 3 évig tartott.

Tudom, hülyeség, de új suliba mentem, évnyitón odajött egy srác és megkérdezte, hogy francia nevem van-e (amúgy nem az :D ). Akkor estem belé menthetetlenül. 3 évig minden nap láttam, ahogy fűnek-fának csapja a szelet. Nem volt egy leányálom, főleg úgy, hogy amúgy barátok voltunk és folyton zavarba jöttem. Majdnem minden nap együtt mentünk haza, szóval végülis volt minek örülni :)

Aztán idén nyáron (meg már suli vége felé is) nagyon eltávolodtunk minden különösebb ok nélkül. Az érzelmek is úgy-ahogy elmúltak. Időközben (nyár elején) megismertem egy fiút, akivel szintén csak barátok voltunk, bár nagyon bejött nekem (úgy értem nem csak kinézetre, de nem voltam szerelmes). Nyár végére nagyon megszerettem, de neki közben 2 barátnője is volt. Részletkérdés. Hazautazott, 2 hónapig nem is hallottam róla, majd őszi szünetben találkoztunk. Valahogy úgy alakult, hogy össze is jöttünk, azóta is együtt vagyunk :)

Remélem segítettem.

Jelenleg is abban vagyok. A kiszemelt srác nem tud róla, ugyanis az osztálytársam, nem merem elmondani neki. Plusz népszerű is és sok haverja van. De az elmúlt 2-3 évben nagyon figyeltem rá, eleinte csak a humora miatt kedveltem, majd megtetszett külsőre is, aztán rájöttem, hogy a személyisége is rendben van, nem az a tipikus mai menőgyerek, végül az egész átcsapott szerelembe... Amit elég nehezen fogadtam el.

Néha rosszabb, néha jobb. Nem tudom mi lesz a továbbiakban.

Szia!

Sajnos velem is ez van. Szinte minden egyezik, egyszerűen ő az a személy, aki totál megért, minden téren, zenei stílusunk is ugyanaz...

Először úgy gondoltam, csak ilyen lelkitársféleség, aztán beleszerettem.

Rengeteget beszélgetünk, (személyesen és írásban is) Ez csak ront a helyzeten, de átmenetileg olyankor hatalmas boldogságot érzek. :( És annyi más embert megkaphattam volna, de nekem egyik se kellett, mert mindegyikben Őt kerestem.

Szenvedek, szenvedek. Igyekszem túllépni rajta.