Egy lánnyal megtörténhet ugyanez? Abszolút kíváncsiságból kérdezem, nem konkrét eset.

Leírom a saját történetemet, szóval bocsánat, ha hosszú lesz!

Itt megismertem egy lányt közel 2 éve. Kiírt egy kérdést és válaszoltam neki. Ezután itt, majd másnap Facen kezdtünk el beszélgetni. Aztán egyik nap, miközben csináltam a szokásos hobbimat, azon kaptam, hogy arra gondolok, milyen jó is lenne úgy koncerteznem egyet, hogy ott lenne és neki szólhatna minden hang. Ez a megismerkedésünk után olyan 3 hónappal történt. Ezt követően mindent elkövettem, hogy ne lássa, hogy tetszik nekem. Mesélt egy srácról, akit életében először látott egy versenyen. Mondta, hogy bejön neki és próbáltam neki megtalálni, de sajnos nem sikerült... Egyre jobban belezúgtam a lányba. Sokat terveztük az első találkozónkat. De mondta, hogy a szünetben nem lehet, mert a szülei nem engednék el. Akkor már nem bírtam tovább visszatartani és elmondtam neki, hogy szeretem. Megértően fogadta és a mondanivalója az volt, hogy a jövőben szerinte lesz esélyünk együtt lenni. Sokat utalt rá, hogy szeret engem, én meg kerekperec kimondtam. Karácsonykor is küldtünk neten egymásnak ajándékot. Én csak pár kisebb, béna dolgot küldtem neki, ő viszont egy csodálatos ajándékkal lepett meg. Azóta is az a kabalám, ha valamiféle fontos eseményre megyek. Tavaly februárban volt egy fellépésem és utána kicsit személyesebb úton beszéltünk. Akkor történt valami, mert pár napra rá mondta, hogy nem beszélhetünk többet. Próbáltam keresni, beszéltem a közeli barátaival, találkozót szerettem volna összehozni, de ezzel csak magam alatt vágtam a fát, ami egy szakadék szélén volt... Azóta egyre kilátástalanabb az életem, semmiféle célom sincsen. Eldöntöttem, hogy megpróbálok továbblépni. Életem eddigi első kapcsolatában volt részem, ami egy távkapcsolat volt. 1 hónapig már amennyire, de nem gondoltam az elsőként említett lányra. Majd jött egy kín keserves fél hónap, aztán szakítottam ezzel a lánnyal. Azóta is az első lányra gondolok, hogy amíg csak beszéltünk is, mennyire jó volt, pozitív hatást gyakorolt rám, nem nagyon tudok megbízni az emberekben és szeretni, de tudtam, hogy nála biztonságban van minden szavam és szeret. Nincs olyan nap, hogy ne nézném meg valamelyik képét vagy nem úgy feküdnék le, hogy nem ő az utolsó gondolatom. Az is megfordul a fejemben a hét minden napján, hogy talán fel kellene oldanom a tiltását és írnom kellene neki. Annyi tart vissza, hogy az önbizalmam azóta megint mínuszban van és azt sem akarom, hogy haragudjon rám vagy rossz hangulatba tegyem véletlenül. Szóval inkább én szenved, csendben, némán, hangtalanul, mert az ő boldogsága előrébb van, mint az enyém. 20/f