Most ez akkor szerelem vagy mi fene? :')

Van egy fiú...baccus milyen meglepő igaz? Az egész tavaly kezdődött.

Akkor 15 voltam és megismertem egy fiút. Nem tudtam a korát...én megkedveltem, ő meg belémszeretett állítása szerint. Egyik találkozásunk alkalmával megtudtam, hogy 13 éves. Akkor kicsit visszább léptem. Picit megváltozott róla a véleményem. Akkoriba úgy gondoltam ő az a nyomulós kisfiú akit nem is lehet majd könnyen levakarni magamról. Párszor találkoztunk, sétálgattunk suli előtt..aranyos volt, de akkor is ugy gondoltam hogy ő "kisfiú". Mindig írkált nekem, hogy szeret meg hiányzok neki. Nem sokat találkoztunk. Aztán pár hónapra megszakadt vele a kapcsolat. Mikor újból írt akkor nagyjából megismertük egymást és megint elkezdtünk találkozgatni mint két barát. Normálisabb volt és picit komolyabb is. De végül megint az lett, hogy szeret és hiányzok neki meg ilyenek.. Közben én összejöttem valakivel és minden időmet vele töltöttem. A "kisfiúval" már kevesebbet találkoztam de barátok maradtunk. Neki is lett barátnője,de nem tartott sokáig..talán pár hét. Nyáron (akkor töltöttem a 16ot ő meg 'már' télen 14 lett) nagyon sokat beszélgettünk és nagyon megkedveltem. Nem volt olyan nap, hogy ne beszéltünk volna. Év elején véget ért a párkapcsolatom. Mivel már nagyon jóban voltunk a "kisfiúval" (nagyon ráragadt most ez a jelző xd) találkoztunk újból. Kicsit megdöbbentett a változása...Teljesen komoly volt és kedves. Gyerekesnek egyáltalán nem mondanám. Kicsit meg is tetszett a komolysága :) Onnantól sokat találkoztunk. Voltak ilyen 'romi' pillanatok is...1-2 perces ölelkezések (amiket imádtam/imádok), egymás szemébe nézés és csend..stb. stb.

Mostmár nagyjából megváltozott a véleményem. Nem a kisfiút látom benne, nem is érzem azt hogy tapadna. Még most is szerelmes belém és reméli, hogy összejövünk. Nekem pedig fogalmam sincs hogy mit csináljak. Most nagyjából úgy érzem, hogy se vele se nélküle. Sokat gondolkodtam hogy ez mi lehet.

Pl már rég szerelmes vagyok belé de hozzászoktam hogy "kisfiú" és tudat alatt nem tudom elfogadni hogy fiatalabb nálam.

VAGY

Nem is érzek iránta semmit csak a birtoklási vágy vagy mi megvan bennem és nem akarom elereszteni de "mégsincs szükségem rá"

Nektek mi a véleményetek? Tulajdonképpen lehet elkéne mennem szakemberhez megnézetni magam hogy minden rendben van e velem xd

ui.: bocsi az 'összevisszaságomért' próbáltam nagggyon tömören leirni a helyzetet... c: