14éves lányba szerettem bele?

Szeretnék egy fontos folytatást elmondani....de nektek nem fog tetszeni.... köszönöm az eddigi válaszokat...mindenkinek menni fog a 100%-os.

Fontos tudni.....kereszténynek vallom magam és szeretnék az is maradni....ahogy a lány is. (Martina amúgy)

Szeretném megjegyezni hogy nem a kereszténységtől való eltántorítást kérek....kérlek lássatok annál tovább.

Martinát keresztény táborban ismertem meg még tavaly....idén is volt tábor...bár a táboron kívül nem találkoztunk....beszélgettünk Facebookon.

Az idei táborban az utolsó előtti nap vettem a bátorságot és a témát tereltem a vallomás irányába míg nem ő maga kérte hogy nyögjem már ki azt amit már amúgy is tudott.... 4szem közt elmondtam neki hogy tetszik nekem....erre behívott azonnal a szobájába és megkérdezte nyíltan "Szóval te szerelmes vagy belém?" Így hangzott el a kérdés mire én így válaszoltam... "Én szerintem a szerelemhez több minden kell több találkozás,több beszélgetés személyesen,így annyit mondhatok hogy tetszel nekem".

Erre Ő életem legváratlanabb válaszával rukkolt elő.

"Szerintem is a szerelem többről szól de be kell valljam,1 kicsit te is tetszel nekem"

Nem akartam hinni a fülemnek de ezt mondta....ilyet lány még soha nem mondott nekem....folytattuk a beszélgetést majd a végén megkérdezte... "Akkor...mi most járunk" erre én "Azt hiszem igen,valami olyasmi" és egy puszival elválva folytattuk a tábort....én örömömben elindultam a legközelebbi 3km-re lévő Cba-hoz hogy vegyek neki valami szépet,hogy kifejezzem érzéseim,örömömet tárgyban is....szabad foglalkozás volt.

Vettem neki egy liliom díszdobozba csomagolva szív csokit,és egy Raffaello-t....visszafelé menet közben az ég rám szakadt...csurig áztam és 1 villám is a közelemben csapódott be....az ajándékot szatyorban csomagoltam összekötve így nem ázott el,csak én.

2.4km után pásztorom felvett kocsival aki épp egy sráctól tért vissza a táborba.

Vacsora időre pont visszatértem.

Le akartam volna tenni Martina ajtaja elé de féltem hogy valaki elvenné vagy ami rosszabb,a gyerek felügyelők egyike gyanút fogna és ügyet csinálna belőle...így a biztosra mentem.... letettem egy por oltó mellé ami a porta mellett volt.

(Nah jó ez nem mese délután,inntől nem leszek ilyen részletes...bocsánat csak nem tudtam hogyan mesélhetném el)

Martinával közöltem hogy egy csomag érkezett valakitől az Ő nevére....persze ez Ő már tudta hogy tőlem és mondta bizalmasan.....és aggódva és kicsit zavartan,hogy "egyenlőre inkább legyünk barátok,szerelmi barátok,inkább csak barátok...." Szóval a lényeg hogy aggódott hogy kiderülne...én elfogadtam a barátságát a szemében...de belűl az Ő vallomásának a mondata ismétlődött ami miatt nem igazán tudtam elfogadni....de nem is akartam rá eröltetni magam....ezért én is zavart voltam egyben letört is.

Másnap este....még az utolsó dicséret előtt hoztam egy végzetes döntést....meg akartam beszélni az ügyet a gyülekezet legmegbízhatóbb emberével,Katával.

Még is beszéltem,kérve hogy tartsa magában....nem helyeselte a dolgot....és Martina és a gyülekezet érdekeit és Isten érdekeit védve szerette volna ha megbeszélnénk a pásztorral....ellenkeztem majd bele mentem.....számolva azzal a következménnyel hogy kitiltanak örökre a táborozásból...de bíztam Kata szívében így belementem.....ahogy várható volt......a pásztorom feldúlta kicsit a hír....nem volt ideges rám és nem haragudott mégis feldúlta....féltette Martinát....nem tőlem...vagyis nem csak tőlem...hanem az apjától is...aki ha eltiltja emiatt a lányát a gyülekezetbe járástól mert rájön....akkor ezzel együtt Istentől is eltiltja amit a Pásztorom minden esetben szeretne elkerülni...ezért úgy határozott hogy a Táborból kittílt és a gyerekekkel való beszélgetést is megtiltotta.....nem csak a gyerekek védelmében...hanem az enyémben is...hogy magam korúakkal barátkozzak....hogy jót is mondjak....a Pásztorom azt is megjegyezte...hogy nem hisz ferdehajlamúnak....nem hisz rossz embernek...csak eltévelyedettnek akit ettől még Isten és Ő is szeret....szeretem a pásztoromat....nagyon kedves hölgy (Csilla)

Nem szerette volna hogy ezek után egyedűl maradjak hogy ne hogy depresszióba essek...így elmentem ugyanúgy a tábor utolsó alkalmára....csak azzal nem számolt hogy a depresszió nem azonnal jön mindenkinek....hanem az egy folyamat míg oda jut.

Megigértette velem hogy semmilyen módon ne tartsam a kapcsolatot Martinával.....és mivel szeretem Csillát....és bízom/bíztam a döntéseiben....így megígértem.....egy utolsó elköszönő üzenetet írva megszakítottam Mártinával a kapcsolatot....de folyton rá gondolok és hogy hol ronthattam el...mennyire volt-e hiba elmesélni Katának... egyáltalán hibáztam?

Nem tudom....

Csak azt tudom...hogy szomorú vagyok.

Hát itt a mesém vége.

A kérdésem....

Hogyan tovább?