Nem érzek különösebb szerelmet más iránt, így szerintetek nagy hülyeség lenne belemenni (vagyis inkább bennemaradni) ebben a kapcsolatban? Kicsit úgy érzem mintha érzelmileg kihasználnám, pedig nincs bennem semmi rossz szándék.

Mindig is nagyon vágytam egy barátnőre, egy megértő társa, valakire aki kitart mellettem történjen velünk bármi. A jelenlegi barátnőmmel fél éve vagyok együtt. Nagyon jól érzem magam vele, összepasszolunk miden szempontból, elég sok időt töltünk együtt. Szeretem is, viszont soha sem voltam belé szerelmes. Pedig egy nagyon vonzó lány hihetetlen kisugárzással és tulajdonságokkal, de valahogy képtelen voltam beleesni. Mitöbb senki másba. Annó volt 1 lány akiért borzasztóan odavoltam, de hatalmas pofáraesés lett belőle. Ráadásul 4 évig kínoztam magam vele és még a mai napig kísért egy kicsit, de ezt magamnak sem merem nagyon bevallani nemhogy másnak. Magam hibáztattam, mert én rontottam el, pedig mind a ketten kellettünk egymásnak. De szerencsétlen voltam és ne mlett semmi. Mióta csak rá vágytam, mindenki más felé teljesen kiégtem. Nem tudok érezni semmit más iránt, de úgy voltam vele és más is azt mondta, hogy majd az idő és más emberek társasága segít. Így jöttem össze a jelenlegi barátnőmmel. Igen, tudom ez így szörnyen hangzik, mert kb olyan mintha vele akarnék vígaztalódni, de ez nem így van (Mitöbb nagyon sok lánnyal megismerkedtem előtte, csúnyán mondva "válogattam"). Tényleg szeretem, és soha senkiért el nem hagynám (Már a másik lányért sem aki húzta az agyam). De mégis hiányzik az az érzés amit akkor éreztem. Nem a lány, csak az érzés. Az hogy remegve várom hogy felhívjon, hogy pillangózik a hasam amikor látom, hogy írt facebookon. Vagy hogy az egész testem elönti a meleg bizsergető érzés mikor belenéz a szemembe az akibe fülig beleszerettem. Szerelmes szeretnék lenni de nem vagyok rá képes. Annyira kihatott ez a negatív élményem az életemre, hogy hatással volt a nemi életemre is, mert nem működött miden úgy ahogy annak lennie kellett. Az egész tinédzser korom szenvedős volt miatta, mert végig fájdalom gyötört. Szerintetek érdemes lenne ezzel felkeresni a pszichológust? Sajnos nem tudom magamban lerendezni a dolgot, de nem tudom mi lenne az a plussz amit hozzá tudna tenni a történethez. Viszont így, hogy ezzel a másik lánnyal vagyok mostanában kicsit rosszul érzem magam azért mert nem tudom neki ugyan azt nyújtani amit ő ad nekem akármennyire is szeretném. Azt hogy látom rajta, hogy teljesen belém van esve, és azt érzi amit én éreztem régen más iránt. Ez nagyon rossz érzéssel és bűntudattal tölt el. 100%ig hetero vagyok és szerintem az asszexualitás is ki van zárva, szexuálisan vonzódok a lányokhoz, csak a szerelmi életem 0. Valaki volt már hasonló cipőben?

19F