14-15 évesek! Titeket hogy talált meg a szerelem?

Hát csak úgy jött:D ne változtass semmin majd jön aminek jönnie kell, de azért próbálj meg nem annyira félénk lenni mert nem minden fiúnál bejövős, és úgy igazán nehéz lesz veled akárkinek is ismerkedni. Nekem csak úgy jött..régebb óta figyeltem őt és ő is engem csak hát ezt nem tudtam még, aztán egy idő után másoktól is csak azt hallottam vissza hogy mennyire aranyos cuki lánynak tart:D aztán elkezdtünk beszélni először csak neten, aztán találkozgatni, olyan kapcsolat volt amilyenre vágytam. Aranyos volt, nem használt ki, mindig megértő volt, tiszta szívéből szeretett! És tádáámm már több mint 1 éve együtt vagyunk, és még mindig ugyanolyan nagyon szeretjük egymást!😊 utána is másoktól csak azt hallottam vissza hogy mennyire szeret engem. ez a szerelem pont akkor jött amikor nem is számítottam rá szóval ne rágódj ezen, jönni fog magától😉 azelőtt mindig azon idegeskedtem hogy nekem semmi nem jön össze ezzel kapcsolatban és amikor nem is számítottam rá megtalált😊 Szóval fel a fejjel neked is lesz valakid;) Ismerkedj, barátkozz de ne vidd túlzásba. Mindennek eljön az ideje, téged is meg fog találni a nagy Ő.

15/l

Iskolában az osztályban tavaly kezdődött 02.21

és 2017.10.24 végetért

Inkább azt mondom most annak örülj hogy nem érdekelnek a fiúk megúszod a csalódás sorozatát 14 F

Itt gyk-n :D

2016.10.08. Mostanáig

15/L 17/F

Én 14 évesen ismerkedtem meg egy fiuval az interneten. Baráti kapcsolat volt, sok témárol tudtunk beszélgetni, olyan dolgokat is elmondtunk egymásnak, amiket másnak nem mertünk vagy amiröl mással nem tudtunk beszélni. Ő 16 éves volt. Egy honap után fehérnemüs képeket küldtünk egymásnak (utólag megbántam de megbízható volt), elöttem volt egy hosszabb kapcsolata, ezért tapasztaltabb volt, sok mindent tanultam tőle elméletben a párkapcsolatokrol. Csak egyszer találkoztunk a három honap alatt. Külföldre járt sportsuliba. Már nagyon vártuk mindketten, hogy hazajöjjön és többet találkozhassunk. De sajnos depressziós lett...

És vége lett a "kapcsolatunknak". De még tartottuk a kapcsolatot, beszélgettünk néha.

Mivel Ő volt az első fiu akit közelebb engedtem magamhoz, nagyon nehéz volt elengednem.

Aztán egy honap mulva rámirt egy másik fiu Facebookon, akit látásbol ismertem mert egy városba laktunk és általánosban az egyik osztálytársammal is járt. Ismerkedni akart. 18 éves volt. Beszélgettük pár hétig majd találkoztunk tavaly december 6.án és össze is jöttünk. Mindössze 3hét volt sajnos. Nagyon jól éreztem magam vele. Az első csókunk volt a legjobb pillanat a kapcsolatunkban és a legjobb csókom mindközül. ( ő csokolt meg elősször)

Aztán egyszer a mi környékünkön sétálgattunk, mivel szüleim dolgoztak, felmentünk hozzánk mert fáztunk. Sajnos megbántam...

Kihasznált. Én még nem álltam rá készen, de túl erőszakos volt.

Azt mondta szeret és nem csak kihasznált, nem akarja hogy szakítsunk, csak nagyon beindult rám és nem birt magával de máskor csak akkor csináljuk ha én is akarom.

Pár nap mulva korházba kerültem. Megijedt és mellettem akart lenni csak a szüleimnek már az elejétöl nem tetszett a srác. Amikor haza mentem a kórházból megtudtam hogy vagy egy távkapcsolata. Gondolkodás nélkül otthagytam őt.

A közös ismerőseinknek azt mondta, hogy szeret. Megprobáltam elfelejteni. Sikertelenül.

Két hónap mulva irtam neki hogy sájnálom hogy nem hallgattam meg de nem tudtam volna hinni neki. Találkoztunk azon a héten kétszer is. Felmetünk hozzánk mindkét alkalommal, de most már én is készen álltam. Nem 14 évesen szerettem volna de ha már igy alakult mindegynek tartottam hogy egyszer vagy többször történik meg. Nem tudtam hogy mi lesz. Csak törtétek a dolgok. Azt mondta engem nem csalt meg. Az a lány egy ... és nem szállt le rola, de mikor szakitottam vele akkor ő is dobta a csajt. Mások szerint az a lány szép, okos és semmi baj vele, szívböl szerette azt a fiut csak ő össze vissza csalta, 5 hónapig voltak együtt. ( én is így ismerem a lányt). Szoval hogy mi az igazság azt már nem tudom meg de már nem is számít. Többször is összejártunk, kaptam tőle vörösrózsát, kisebb ajándékokat, azt hittem megint velem akar lenni de csak játszott ahogy én is. Majd volt egy kéthónapos kapcsolatom. (ennek is van egy története de már igy is hosszu a válaszom nem akarlak untatni) Ö a második esélyt kapta tőlem. Szerettem, de sajnos őt sem engedték a szüleim. Azt mondta nekem Németországba megy egy évre. Mivel nem tudtunk annyit találkozni és telefonálni azt mondta tartsunk szünetet. Egy hónap mulva szinte minden héten kétszer felbukkan az utcán, nem szólunk egymáshoz csak nézzük egymást. ( szerintem gerinctelen volt hogy elém álljon és szakítson inkább hazudott)

Mivel felejteni akartam, összejöttem valakivel akivel nem kellett volna. Nem illünk össze de nem akar elengedni.

Sok fiú szeretne ismerkedni velem, de én 1 nem tudok bízni bennük, 2 nincs idöm mert inkább a sulival foglalkozom meg a szüleim sem engedik.

Nekem is van pár barátnőm aki siránkozik hogy nics barátja. Szerintem addig jó. Mindenkire rátalál idővel a szerelem, nem szabad sürgetni. Én megbántam hogy az én történetem így alakult, nem vagyok rá büszke, de már nem tudok változtatni ezért inkább megpróbálok bizonyítani, és elérni a célomat ami az hogy bekerüljek a fősulira.

Most is csak azért van barátom, hogy ne legyek szingli mert nem akarom hogy a fiuk sorban kihasználjanak, átverjenek, rám szálljanak, udvaroljanak...

Remélem nem baj, hogy ilyen hosszú lett a válaszom csak megpróbáltam elmagyarázni hogy nem szabad siettetni semmit. :)