Van egy fiú, aki tetszik, de hát "molettebb" testalkatú, ha lehet így fogalmazni" és ezért szégyenlem a barátok és család előtt, mit tegyek?

Nem szereted. Akit szeretsz azt felvállalod. Nem szégyenled.

Nekem is pont ez a problémám egy alacsony, nem igazán jóképű fiúval. Több, mint barát, de nem tudom elképzelni, hogy járjunk, együtt sétálgassunk a városban, meg ilyesmik. Csúnya dolog a megfelelési kényszer...

Engedd el a megfelelési kényszert. Te fogsz vele járni, nem ők; és ha neked önmagában, úgy, ahogy van, tökéletesen megfelel, akkor boldog lehetsz vele; nem kell törődnöd mások véleményével. A te boldogságod miért ér kevesebbet mint mások előítéletei? Különben is, aki beszól meg lehet, hogy irigy a boldogságotokra, mert ti megértitek egymást, stb. Ha igazán szereted, akkor nem érdekel, mit gondolnak róla a többiek; neked ő tetszik, neked ő kell , és kész. Egyébként nemtom, mennyi idős vagy, nekem egy bizonyos kor alatt fura lenne a járás valakivel, de volt itt valami olyan kérdés, nem tudom, pontosan hogy volt, de valami ilyesmi, hogy a 14 év alattiak mit értenek azalatt pontosan, hogy járnak. A vége szerintem a kérdésnek nagyjából ez volt. Szerintem pl kézen fogva sétálgatni, akár időnként szájrapuszi, vagy arcra, meg eljárkálni moziba, azt lehet; de amúgy akkor úgy is lehet, hogy a szülők ne randit lássanak benne, hogy beszerveztek még 1-2 embert, hogy ne legyen feltűnő. De úgy, hogy közben az ne legyen kihasználás, tehát a többiek is akikkel mentek együtt, ők is jól érezzék magukat, de mondjuk a mozi az például pont olyan, hogy ha tetszik neki a film, akkor érzi jól magát, de mondjuk egy cukrászda esetén más a helyzet.

Ha igazán tetszik és valóban vele akarnál lenni akkor ilyen dolgok, mint hogy kicsit duci, nem érdekelnének. Ha szégyelled, akkor nem tetszik annyira mint amennyire te gondoltad és jobbat is érdemel a srác annál mint hogy valaki olyannal legyen aki szégyelli.

Elég baj az, hogy egy ilyenben is ennyire számít valakinek, hogy mások mit gondolnak.