Miért nem kellek senkinek sem? 17/f (lehet kicsit hosszú lesz előre bocsi)

Unom már,hogy mindenkinek van valakije,a hozzám hasonló nyomorékoknak is és még egy mentálisan sérült ismerősömnek is..de nekem nem bír összejönni. 13 éves korom óta próbálkozok,de semmi.

Szüleim is meg a családom is mindig ezzel faggatnak,mikor lesz barátnőm..ha meg megakarom beszélni velük ezt a dolgot,akkor annyival letudják,hogy "majd lesz egyszer" meg,hogy "vannak normális lányok"..látom mennyire.Meg már ezt hajtják évek óta és semmi nem történik. Mások ugyanezeket a sablon dumákat nyomják. "Úgy is lesz valakid" "Legyél önmagad" mégsem ér semmit és már elegem van.

Most ilyen IBFF keresőkből próbálkozok,de ott is max flört van,komolyan nem veszi senki sem.A városból,ahol élek nem érdemes,mert itt toxikusak az emberek (nem én találom ki,mindenki megmondja és ezért is máshonnan ismerkednek,pl netről)és meg is van a hírem,tehát nem vagy az a menő öcskös ember.Jó pár ismerősömnek összejött IBFF-ről,netről,nekem már fél éve nem. Csak tudnám más,mi olyat tud,amit én nem vagy mivel lenne több,mint én?És az,hogy várjak huszonvalahány éves koromig,mert olyankor jön el az "igazi" azt nem fogok kibírni,mert addigra végleg kiégek ráadásul idáig is már rengeteget csalódtam és,ha lesz is majd valakim tegyük fel az nem olyan lesz,mint most..fiatalon,szórakozni..olyankor a munka a munka a munka és a munka.

Ilyen,hogy tinder meg badoo szerintem nem a legjobb ötlet,mert meglátják a képemet a környékbeliek,ismerőseim,aztán meg arról fog menni a hír. (igen,ilyen örömteli városban élek)

Emlékszem 15 éves korom végére elegem lett az egészből,nem foglalkoztam az egésszel a lányokat kerültem,max barátaim voltak közülük.Aztán máig (pontosabban november környékén) megint előjött bennem ez,hogy mégis kéne valaki magam mellé,mert magányos vagyok. Pláne,hogy láttam mindenkinek van valakije,kivéve nekem,barátaim is faggattak,hogy miért nincsen..aztán már itt szenvedek fél éve,addig 2 barátomnak is összejött a dolog ráadásul még el is veszítették a nőjükkel..az ilyen meg..na de.

Az,hogy próbáltam már kiverni a fejemből ezt az egészet,új hobbikat/dolgokat keresek/próbálok ki de akkor is ezen jár az agyam.Akármi mi van,akármit csinálok,akármi történik,csak ezen lovagolok és nem bírok belenyugodni az egészbe,hogy a kutyának nem kellek.Legszívesebben aszexuális lennék,vagy megint úgy gondolni a dolgokat,hogy régen,hogy nem érdekeltek a lányok,csak magamnak élek vagy végre találnék már magamnak valakit,mert unom ezt a helyzetet és nem bírom már..de egyszerűen nem bírok nem foglalkozni a dologgal és nem is bírom végignézni/tűrni azt,hogy a fiatalságomat így fogom leélni,nem pedig kiélni magam és szórakozni,addig míg másnak minden f*sza és nem szenved ilyen téren.Öngyilkosságon is gondolkodtam már,szerintem annak több értelme van,mint élni. Kövezzetek meg,de ilyenkor az az egy dolog nyugtat meg,hogy egyszer mind meghalunk,nem leszünk többé és ez az egész elmúlik a francba.És nyugodt is lennék,csak hát fiatal vagyok és messze van az,hogy öregedésben meghaljak.

Innen érzem megfogom kapni azt h "dogolj is meg te mocskos luzer mert nem birsz felszedni egy not thee",de nem is leszek meglepődve.