Plátói szerelem. Hogyan léphetnek végre túl?

Na, szóval..régebben volt egy srác az életemben aki nagyon mély nyomot hagyott bennem. Több éve már annak, hogy utoljára találkoztunk, kicsit bonyolult volt a kapcsolatunk. Egy társaságba jártunk napi szinten, de nem volt túl szoros a kettőnk kapcsolata, néha beszélgettünk. Nekem azonban sosem volt közömbös a fiú, és néha ő is adott olyan jeleket mintha én sem lennék az számára. Mosolygott rám, sokszor nézett engem, kereste az alkalmat, hogy ha csak pár szót is, de beszéljünk, apróbb érintések is voltak amiket ő kezdeményezett, voltak kétértelmű poénjai/megjegyzései. Amikor pedig beszéltünk akkor hogy is mondjam szinte izzott a levegő, meg volt a kémia...de nem lehetett köztünk semmi és ezzel mindketten tisztában voltunk. Igazából nagyon közvetlen srácról van szó, meg néha ellentmondásosan is viselkedett velem, (nem is köszönt, rám sem nézett, került engem) ezért sokszor elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy ő mit gondolhat rólam...próbáltam távolságot tartani mert úgy éreztem belefáradtam, de aztán mindig történt valami ami újra felkavarta az érzéseket bennem és úgy éreztem neki sem vagyok közömbös. Szóval igen, nagyjából így nézett ki kettőnk kapcsolata. Állandóan kerülgettük egymást, de soha nem történt semmi köztünk.

Na de a lényeg, mint írtam jó pár éve már nem találkoztunk, mivel kikerültem egyik napról a másikra abból a társaságból. Akkor eléggé megviselt engem, folyton rá gondoltam és hiányzott, hogy beszélgessünk. Utána úgy éreztem, hogy az idő segít és azt gondoltam, hogy túl léptem rajta, legalábbis azt hittem...egy pár napja újra előjöttek az emlékek, és az az érzés amit akkor éreztem évekkel ezelőtt. Fogalmam sincs mi válthatta ki belőlem, komolyan azt hittem már hogy túl tettem magam rajta, de most akaratlanul is mindenről ő jut eszembe és nagyon zavaró, hiszen tudom, hogy nem kellene vele foglalkoznom, de egyszerűen nem megy.

Próbáltam nyitni más fiúk felé, de sajnos nagyon gátol az ismerkedésben. Őt keresem mindenkiben, és nem tudok érezmileg közel engedni magamhoz senkit.

Nagyon hülyén érzem magam, hogy rajta "szenvedek" még most is és nem bírom elfelejteni. Nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz ilyen személy aki ekkora hatással lesz rám holott nem is volt köztünk semmi igazából. És őszintén nem gondolom, hogy ezek után lesz másik ilyen fiú az életemben.

Fogalmam sincs mit kéne tennem, hogy végre túl jussak rajta és tudjak igazán nyitni mások felé. Voltak azóta fiúk akik szerettek volna tőlem többet, de én nem tudtam őket igazán közel engedni.

Arra gondoltam, hogy amiatt van ez mert lezáratlan maradt a kapcsolatunk. Sosem beszéltünk kettőnkről, hogy mi volt ez az egész és most utólag úgy érzem, hogy ez hiányzik a leginkább a tovább lépéshez..

Van valakinek valami jó tanácsa? Nagyon rosszul érzem magam ://