Lányoknál is jellemző, hogy ennyire pancserel pértalálás terén vagy csak én vagyok ilyen? Hogyan találhatnék egy hozzám illő lányt?

21 éves fiú vagyok és soha nem volt barátnőm és még a közelében sem voltam hogy legyen. Nem akarok nagyképű lenni de szerintem rengeteg dolog meg van bennem ami egy lánynál sokat számítana. Inteligensnek tartom magam, szókimondónak, hűségesnek, gyöngédnek, szerénynek, empatikusnak és jó humorérzékem van. Soha nem dohányoztam, 18 éves koromig alkoholt sem ittam, csak kóstolás szintjén és nem szeretek bulikba járni, egyszerűen nem az én világom.

Azonban súlyosan önbizalomhiányos, visszahúzódó és enyhén antiszociális személyiség vagyok, így baromi nehezen megy az ismerkedés, nem csak az ellenkező nemmel, csak akkor tudok megnyílni ha a másik fél kezdeményez. Most kezdtem az egyetemet és egyetlen szaktársammal sem vagyok köszönőviszonyban sem. Csak besétálok és végigülöm. Gimnázium is így kezdődött de ott nagyon hamar maguk közé fogadtam az osztártársaim és semmi bajom nem volt még a lányokkal is elvoltam, hülyéskedtem (bár tőlük nem is akartam semmi "olyant").

Az egyetemen való barátnőkeresést az még jobban nehezíti, hogy műszaki egyetemre járok így a lehetőségek borzalmasan szűkösek.

Egyébként sem igen szoktam lányokkal beszélni sőt még csetelni sem szoktam soha lánnyal.

Külsőleg nem vagyok egy Brad Pitt (vagy nem tudom ki a nők ideálja), vékony testalkatú átlagos magasságú vagyok és a tinédzserkori bőrhibáknak hála nincs olyan babaarcom sem, de azért nem hinném, hogy bányarém lennék...

Ideális párnak egy hozzám hasonló személyiségű lányt tudnék elképzelni magamnak, így a szórakozóhelyeken való ismerkedés kilőve meg. A nyomoromat és magányomat csak két barmátom enyhíti akik hasonló cipőben járnak de azért szerintem nem olyan durván mint én. Előbb utóbb az lesz a vége, hogy teljesen egyedül maradok.

És most, hogy leírtam látom mennyi mindent hordtam össze, ha valaki rászánta az idejét, hogy elolvassa annak köszönöm de mindenesetre ezzel is enyhíthettem a bánatomon.