Miért történik mindig ez? Már kezdem feladni.

Helló mindenkinek.

Szeretném előre is közölni, rendes, normális válaszokat szeretnék kapni, és én nem arra vágyok, hogy azt a választ kapjam, amit magam is tudok. Szóval, kezdjük ott, hogy én egy romantikus típus vagyok, mindenféle kisebb, aranyosabb dolgot is értékelek, a szavaknak nekem jellege van. Nyugodt vagyok, és sosem tudok veszekedni. Volt már barátom, nagyon jól megvoltunk,még az is felmerült bennem, hogy ő a másik felem, és igazam volt... de el kellett válnunk egymástól, ami nagyon rosszul érintett, és rá kellett jönnöm, hogy nehéz feladat a felejtés. Fél évig szenvedtem, fél évig vártam, aztán ismét elkezdtem beszélgetni emberekkel.

De már ott akadályba ütköztem, mikor már mindketten elmondtuk egymásnak, mit érzünk, valami folytán mindig kiderült, hogy az illető kisebb nagyobb defekttel rendelkezik. És a következő is, szeret, de meg akar ölni...És így tovább...

Mindig, amikor azt hiszem, hogy most, itt van a nagy lehetőségem, végre szerethetek egy olyan embert, aki engem is szeret, mindig kiderül egy dolog...hazugság, egy másik csaj, vagy az, hogy pszichopata, vagy éppenséggel csak a szexet akarja...És ez a legutálatosabb dolog, ami valaha létezik, kihasználni azt, hogy szerelmes vagyok, aztán meg otthagyni, mert én nem akarok tőle két héten belül semmi ilyesmit sem. Még mielőtt bármifajta szexuális témát idefektetnétek, hogy mert mégis mikor adom oda magamat, keressetek rá az aszexuális kifejezésre, és mindent meg fogtok érteni, ami bennem zajlik. Mert hát a világnak így kéne működnie, amint ahogy ez egy zavar az egész testi rendszerben.

Bár az önértékelésem nem a legjobb, sosem tartottam magam szépnek, sem jónak, és sosem hittem el ha mondják. Sosem szólítottak le utcán, nem írnak nekem fiúk, nem jelölnek be. Lehet mégiscsak olyan ronda lennék? Vagy, talán nem mernek megszólítani, ahogyan a barátnőim hitegetnek? Talán ez

Vagy sosem szabad az önbizalommal felvágni? Hogyan találjam meg azt az embert, aki végül nem csak dob, hanem meg is tart? Nem gondolom úgy, hogy én rontottam volna el, hiszen én a végletekig képes vagyok harcolni bárki iránt is, aki igazán megfog lelkileg, de szeretnék ezekre választ kapni... Nagyon sok időt elpazaroltam azzal, hogy nem megfelelő embereket akartam szeretni, és a végén pedig eltűntek az életemből.

Van egy olyan teóriám, hogy örökre össze lettünk kapcsolva a barátommal, és csak akkor lehetek boldog ha vele vagyok...De én nem őt akarom, mégis hogyan lehetne tőle véglegesen, örökre elválni? Esetleg nem alaptalan ez amit feltételezek? Valaki élt már át ilyet?

Nagyon köszönöm szépen, hogyha elolvastad a kérdésemet. Lehet, amint elolvassátok a koromat, azonnal jön az ítélkezés, hogy még fiatal vagyok, bármi lehet, meg hogy ne depressziózzak már itt tini létemre, hiszen nem komoly. Köszönöm szépen azoknak, akik választ írnak nekem.

16L