Néha, ha kiég egy villanykörte, akkor lecsapja a megszakítót. Miért?

Például izzószálas égőnél fordul elő, vízszintes helyzetű izzóval (Pl. búrában falilámpa.)

Ha szétszakad az izzószál, akkor egy darabja rápattanhat a két száltartóra, és mivel rövidebb, mint az eredeti izzószál, kisebb az ellenállása. Emiatt nagyobb áram folyik; esetleg annyira nagy, ami már működteti a biztosítót.

Izzószálas lámpánál "kiégéskor" ív (villamos ív) képződhet "bizonyos körülmények" együttállásakor. Ilyenkor az izzó ellenállása nagyon lecsökken, ezért nagy - a biztosítékot lecsapó - áram fog folyni.

Mit értek a "bizonyos körülmények" alatt?

Nos azt a jelenség sort, amely - például - akkor játszódik le, ha az izzószál megszakad egy ponton, a szakadás rövid, így a szakadást "átüti" a meglévő feszültség különbség ívet alkotva. Ez a villamos ív "felzabálja" a maradék kétoldali izzószálat, vagy nagy részét. Mivel az ív plazma, jól vezet, jobban mint az izzószál, jobban a hideg izzószálnál is, így nagy áram folyik, persze csak addig, míg a biztosíték ki nem megy.

A "valóságban" persze sokkal összetettebb a folyamat. De ezt részletesen nem tisztem leírni, hiszen nem foglalkoztam a jelenséggel mélyen. Mondom, sok az összetevője, de szerintem a fentiek jó közelítést adnak.

Ha nagyot tévedek majd lesz aki kijavít. :)

dellfil