A gyémánt miért nem bírja a hőt addig míg megolvad?

Miért ne bírná? Te egy anyag melegedési folyamatában bekövetkező anyagtulajdonságokról beszélsz, egyes tulajdonságok változására használod "nem bírja" kifejezést.

Minden létező anyag szerkezete hő hatására változik, csak ezek közül egyes tulajdonságok látványosak, mások nem láthatók. Végy egy kristályüveget és nagyon gyorsan melegítsd, látványosan fog felrobbanni. Most egy másikat próbálj nagyon lassan melegíteni. Azt fogod tapasztalni, hogy jó sokáig semmi, aztán kezd színt váltani, majd görbül, és megfolyik (olvad). Pontosan ugyanaz az anyag!

Mi az, hogy stabilabb? Van sok tulajdonsága egy anyagnak, bizonyos hatásra egyik változik gyorsabban, más hatásra másik. Stabilitást kizárólag valamilyen szempontból lehet értelmezni, önmagában nem.

Annyit mondhatunk, hogy egyes anyagok több hatás esetén kevesebbet változnak, mint mások ugyanarra. Ez a kémiai szerkezetük következménye. A "hatás" végső soron mindig a kémiai kötések ereje (magerők) ellen dolgozik. Ha a "hatás" ereje éppen a legerősebb kémiai erő ellen dolgozik, akkor sokkal később lesz ugyanakkora elváltozás, mint ha egy nagyon gyenge erő ellen dolgozna.

Mert közönséges körülmények között a lángra lobbantásához szükséges aktivációs energia jóval kisebb, mint a kristályrács felbontásához szükséges energia. Míg oxigén jelenlétében kb. 800 C fokon már meggyullad, addig argon atmoszférában az olvadáspontja 3600 C fok körül van, ott omlik össze a kristályrács. Mondjuk szabályos kristályszerkezetéből adódóan a legmagasabb olvadáspontú elem a szén gyémánt módosulata.

Hogy miért a grafit mégis a termodinamikailag stabilisabb módosulat? Hát ezt nehéz lenne elmagyarázni, de a fázisdiagrammból az látszik, hogy közönséges körülmények közt a grafit a stabilabb módosulat : [link]