Hogyan javítanak fel egy régi filmet?

A képzaj csökkenthető úgy, hogy az összefüggő felületeket felismerve simára és élénkebbre színezzük azokat. Ma már intelligens képfelismerést lehet használni, régen csak a képkockánként változó zajt lehetett elnyomni.

A homályos kontúrokat viszonylag egyszerű algoritmusok segítségével is lehet élesíteni. Sokat javíthat a képminőségen a nemlineáris színkorrekciók használata is. Vannak technikák a kontraszthatások "drámai" fokozására.

Mindezen technikák együttes használata rengeteget dob egy megfakult régi film látványvilágán!

"Hogyan hoznak ki olyan részleteket, amik akkor nem voltak ott, nem léteztek"

De, ott vannak és léteznek. A filmkockán rengeteg információ van, a levilágító/szkelnelő berendezéstől függően elképesztő részleteket lehet a filmből kiénekelni.

Nagyon egyszerű. Akkoriban még nem volt digitális technika, így minden filmet analóg technikával film nyersanyagra exponáltak. Amennyiben megvan az eredeti kópia, akkor újra lehet digitalizálni a filmet nagyobb felbontásban. A részleteket a felvételkor használt objektív minősége határozza meg, azokat a filmnyersanyag tartalmazza az analóg képfelvételnek köszönhetően. Tehát a részletgazdag nagyobb felbontású kép utólagos előállítása csak a digitális felvétel esetén jelent problémát, amennyibe a felvétel nem az adott kor consumer elvárásait meghaladó technikával és részletezéssel került rögzítésre. Persze előfordul, hogy egy film rosszabb minőségű nyersanyagra lett rögzítve, vagy a kópia nem megfelelően lett előhívva vagy tárolva. Ez esetben az újradigitalizálás munkafolyamatainál sem lehet csodát tenni, ez látszani fog a képminőségen. Ez kevésbé részletgazdag, képzajjal terhelt képet eredményez.

Ami a képarányt illeti...

A filmek többsége 35mm-es filmre került rögzítésre. Ez akadémiai formátumot jelent 1,375:1 képaránnyal. Ez picit tér el a 4:3-as aránytól ami 1,33:1-hez arányt jelent. Ami azt illeti a szélesvásznú amerikai standard 1,85:1 arányú filmek is 35mm-es nyersanyagra lettek rögzítve. Az 50-es évektől kezdve már ez a képarány volt a jellemző. Alapvetően két technikát alkalmaztak. Vagy a rögzítéskor az optika és a film közé került egy lemez ami kitakarta a filmet így a képkockák alja és teteje eleve nem exponálódott, tehát fekete csík került a kép aljára és tetejére. Ha ilyen filmet vetítettek a tévében a 4:3 sugárzás idején, akkor vagy láthatóak voltak a fekete csíkok alul és felül, vagy lecsapták a kép széleit.

Vagy a másik módszernél a kamera keresőjén van a kitakarás, hogy az operatőr azt a képkivágást lássa (1,85:1) amit vetítéskor a széles vásznon a néző, ilyenkor ettől függetlenül a film 1,357:1-ben exponálódik. Ezt egy az egyben leadhatták a tévében, a moziban való vetítéskor pedig nem látszott a kép alja és teteje. (Ebből már könnyű kitalálni, hogy a mai tv-k 16:9 képaránya az amerikai 1,85:1-hez van igazítva.)

A filmek újradigitalizáláskor ugyanez a helyzet, egyszerűen a kópia alján és tetején lévő képinformáció "levágásra" kerül, legyen az fekete csík vagy valós képi információ.

A filmből kinyerhető képminőséget a szemcseméret korlátozza, de ha cgi is volt a filmben, akkor az az erősebb korlátozó tényező és azzal nem is igazán lehet mit kezdeni. A képarány vágás kérdése.

De hogy őszinte legyek, nem igazán értem mit látsz annyira jónak. Annyira hihetetlenül sok extra tartalom azért nem szokott előjönni a képen.