Hogyan képesek a fizikusok detektálni az összecsatolt részecskepárok komplementer változásait?

Fú, ez jó kérdés :D

(Csak azért írtam bele mert én is kíváncsi vagyok.)

Szerintem nem arról szól a kísérlet, hogy megnézzék, egymáshoz tartoznak-e, hiszen eleve a kísérlet során keltett párokról van szó. Arra kíváncsiak, hogy magmarad-e köztük a kapcsolat, és ahhoz elég, ha az egyik változását követi a másik. Ráadásul a változást mi generáljuk. Nem azt nézzük, hogy az "órák" együtt járnak-e, hanem, hogy ha az egyiket elállítjuk, a másik is követi-e.

Legalábbis szerintem. :)

"Engem ez a fénysebességnél gyorsabban terjedő hatás zavar, szerintem már a mérés előtt, a keletkezésük pillanatában eldől h melyik milyen spinű lesz, a mérésnél pedig ezt a meglévő állapotot látjuk."

Valójában egymásra merőleges spinvetületeket mérnek a két részecskén, egyiket az egyiken, rá merőlegeset a másikon.

A Heisenberg-féle határozatlansági reláció miatt nem lehet egy adott részecske két egymásra merőleges spinvetületét egy időben megmérni. Viszont ez a mérési elrendezés éppen erre tesz kísérletet, hiszen a mérés során egyazon részecske mindkét vetületét megmérjük (igaz, az egyiket csak a másik részecskén, de ezáltal az adott részecskén is, hiszen ellentétesnek kell lennie).

Viszont nem ismerhetjük mindkét vetületét, ezért az először végzett mérés a másik determinisztikus spinjét elrontja, és megint szuperponált állapotba kerül. Na itt lehet megfogni a dolgot, ugyanis ez már nem magyarázható azzal, hogy a két spin még a mérés előtt eldőlt, mert megváltozott a mérés közben. És ezt kimérték, és tényleg azonnali a hatás.