A fényévet mien módon számolják ki? tehát ha belenéznek a távcsöbe akkor látják a fényt de azt honnan tudják mikor indult el?

Keress rá ezekre a témakörökre az Interneten:

[link]

Ha a távcsőbe néznek, ilyenekre nem kíváncsiak. A távcsőbe azért néznek, hogy egy szabad szemmel nem, vagy rosszul látható objektumot jobban megfigyelhessenek.

A fény sebességének megállapítása más kérdés, többféle módszer is lehetséges, vannak költségesebb és bonyolultabb csillagászati módszerek, és egészen hétköznapiak is. Mindegyiknek az a lényege, hogy veszünk valamit, aminek a pontos mozgását valahonnan ismerjük, és annak segítségével a fényt hol elzárjuk, hol engedjük, és mérjük a változásokat.

Például, a Merkur nevű bolygó elvonul a Nap előtt, mindkét égitest pályaadatait ismerjük, tudjuk elméletben, mikor kell a nap előtt a fekete pöttyöt észrevenni, ennek és az észlelési időnek a különbségéből meghatározható a fény sebessége.

Már köznapibb módszer, hogy veszünk egy nagyon gyorsan forgó küllős kereket. Az egyik oldalon megvilágítjuk, a küllők árnyékot vetnek. Ha a kerék forog, az árnyékok mozognak. A kerék adataiból és a távolságokból, valamint a mérési időből ki lehet számítani a fény sebességét.

A fényév távolságegység. Az égitestek (csillagok) igen messze vannak, nem lenne érdemes sok számjegyű adatokat használni. Helyette kiszámítjuk, hogy a fény egy év alatt mekkora távolságot tesz meg, ez az értéket elnevezzük fényévnek, a továbbiakban azt mondjuk, az vagy az a csillag 20 vagy 50 fényévnyire van. Aki akarja, kiszámíthatja, mennyi ez milliméterben.

Ez a küllős dolog nem biztos, hogy érthető.

Nézzünk egy valós mérést. Egy fényforrást elhelyeznek úgy, hogy egy megforgatható fogaskerék fogai között elvilágítson. A fény elér egy tükröt, majd visszafelé haladva ugyanazon fogaskerék másig foghíján keresztül mondjuk a falra vetül. A fogaskereket elkezdik forgatni. Nyilván lesz egy olyan forgatási sebesség, amikor elérik azt hogy amíg a fény megteszi a tükörig és vissza a távolságot, egy fog pont a visszaérkező fény elé fordul. A tükör távolságából, és a forgatás sebességéből meglepően pontos értékkel kiszámítható a fény terjedési sebessége. Ezt ismerve már könnyen kiszámítható egy fényév távolsága.

Hogy egy adott csillagászati objektum fénye mikor indult el, az könnyedén kiszámítható a távolságának ismeretében, hiszen a fénysebességet már pontosan ismerjük.

A csillagászati távolságmérésnek igen sok módja van.

Például a földmérők háromszögellési módszerének a csillagászatban két formája is van.

Parallaxisnak nevezzük azt az eltérést, melyet ugyanazontárgy esetébe látunk, ha különböző helyről nézzük. Ezt a módszert már az ógörögök is használták. Pl. az egyik görög bölcs kiszámította, hányszor messzebb van a Nap, mint a Hold.

Az első módszer, hogy az állócsillagokhoz képest mennyit mozdul el az égi objektum, ha a Föld két különböző pontjáról nézzük ugyanabban az időpontban. Ez a módszer viszonylag közeli objektumok távolságát határozza meg. Naprendszerbelieket.

A másik parallaxis módszer, hogy a Föld különböző egymástól való távoli helyzetén történő vizsgálatok a mérés alapja. Ekkor is két gondos mérés van, a Földpálya két átellenes pontján. Ebből megállapítható az adott objektum, általában csillag helyzete. A parsec nevű távolságegység neve éppen ebből a mérési módszerből származik. Az a csillag, melynek látószöge 1 szögmásodperc a Földpálya szélétől és közepétől, az éppen egy parsecre van a Naprendszertől. A parsec pontos mértékét nem tudom, de valahol 3,4 fényév környékén van.

Van még egy eléggé misztikus távolságmérési módszer, melyet a tudományos világban feltétel nélkül elfogadtak: az univerzum tágulásával kapcsolatos: ez nagyon-nagy távolságokkal kapcsolatos.

Borzasztó nagy adatmennyiség alapján kimutatták, hogy az univerzum milyen mértékben tágul. Ezért minél gyorsabban távolodik valami a Naprendszertől, annál messzebb van.

Persze még kérdésed lehet, hogy honnan lehet tudni, hogy egy csillag milyen sebességgel távolodik.

Ez a spektroszkópiához kapcsolódik.

Adott elemek speciális spektrumot adnak. A doppler effektus miatt a sebesen mozgó objektumok spektruma megváltozik. Vagy a nagyobb frekvencia vagy a ritkább felé. A mi univerzumunkban a ritkulás az általános. Vagyis a többség távolodik. A spektrum elcsúszása alapján megállapították a sebességet, s ennek alapján a Hubble állandóval a távolságot is.

Van még egy közbenső távolságok mérésére vonatkozó módszer.

Javaslom a Robbanó napok c. Asimov művet valamin Kulin Györgyöt (A távcső világa), de magam is összefoglalhatom:

A szupernovák abszolút fényessége mindig ugyanakkora. Ezért a látszólagos fényességből, amit a csillagászok a Földről látnak, meg tudják állapítani a szupernovát tartalmazó galaxis távolságát.

Finomítja e kérdést, vagy inkább megnehezíti, hogy kétféle szupernova van, kétféle fényeséggel.