Körmozgások dinamikája? SOS!

Ha egy tömegpont egy r sugarú kör mentén halad állandó v nagyságú sebességgel (amelynek iránya természetesen körbeforog), akkor ki lehet számítani, hogy milyen gyorsulással mozog a pont. Nevezetesen minden pillanatban a gyorsulása v^2/r, iránya a kör középpontja felé mutat. Ez a centripetális gyorsulás.

Ha azt akarod, hogy az m tömegű tömegpont az r sugarú kör mentén mozogjon, akkor 1. indítsd el megfelelő irányban v sebességgel, 2. érd el, hogy mv^2/r centripetális ERŐ hasson rá, melynek iránya a forgás középpontja.

Ha pedig \omega szögsebességgel mozog, akkor a_{cp}=r\omega^2, és az erő F=mr\omega^2. Körmozgást centrális, azaz állandóan egy adott pont irányába mutató erők hoznak létre.

A körmozgást végző rendszer nem inerciarendszer, ezért benne tehetetlenségi erők ébrednek. Ezek nem valódi erők, csak a rendszer belsejében szemlélve észlelhetőek. Erre utal az is, hogy nincs ellenerejük.

Az egyik a centrifugális erő, ez minden körmozgást végző rendszerben lévő testre hat. \underline{F_{cf}}=-m\underline{a_{cp}}

A másik a Coriolis-erő, ez akkor lép fel, ha a rendszerben lévő test még további mozgást is végez. Ennek iránya merőleges a sebessége és a rendszer szögsebessége által kifeszített síkra, velük ebben a sorrendben jobbrendszert alkot, nagysága F_C=mv\omega\sin\alpha_{v,\omega}, vektoriálisan \underline{F_C}=m\underline{v}\times\underline{\omega}. Ez a Coriolis-erő felelős a passzátszelekért és a nem teljesen függőlegesen eső testekért.