A fémlap meghajlítás után miért nem hajlik ugyanott vissza?

Nem biztos hogy jó a magyarázat ez csak egy saját tipp:

Ha meghajlitasz egy fémlapot akkor 2 "szárnya" keletkezik.

Ha feltételezzük, hogy teljesen egymásra hajlitod őket, akkor ugye az egyik szárny 180 fokos szögben fordul el.(Feltételezve hogy a másik rögzítve van).

Ha viszont ezt az egybehajlított fémlapot újra akarod hajlítani a "hajlításvonal" (nevezzük így) mentén a másik felére, akkor 360 fokot kell hajlítanod.--Ez nyilván több energiátigényel, mintha valahol simán meghajlítanád (ott csak 180 fokot kell hajolnia)

U.i. bocs a sok hajlítás szóért

Ha valami nem jó , javítsatok ki, ez csak az én ötletem

A fém rácsszerkezete nem hibátlan. Vagyis nem arról van szó, hogy a végtelenségig szabályos rendben kapcsolódnak az atomok, hanem itt-ott vannak rácshibák. Vannak pontszerűek (egy-egy rácspont nem jó), vonalmentiek (egy vonal mentén csúszik el a szabályosság) és térbeliek is.

Képlékenyalakításnál ezek a rácshibák "dolgoznak": újak keletkeznek, meglévő hibák mozognak mindenfelé. Nehogy azt hidd, hogy te majd jól meggörbíted az alumínium rácsvonalait: annyira nem vagy erős. Mikor meghajtod a lemezt, csak annyi történik, hogy rengeteg rácshibát keltesz. Ezek makroszkopikusan (nagy méretben) azt eredményezik, hogy a lemez meghajlik, mikroszkopikusan (kis méretben) meg a hajlításnál borzalmasan szétszabdalttá válik a kristályszerkezet, nagyon megnő a hibák sűrűsége.

Ez azt eredményezi, hogy az anyag alakváltozó képessége "kifárad", a sűrűn elhelyezkedő rácshibák mellé már nem nagyon lehet újakat kelteni. Gondolj csak bele: a szabályos térrácsban még könnyű egy-egy atomsort arrébb lökni, a többi sor engedi, de ha tele van elcsúszott atomsorokkal, amik feszültséget keltenek az anyagban, akkor nagyon nagy meló újabb hibákat bevinni.

Éppen ezért a képlékenyen alakított anyag felkeményedik, nehezebb lesz tovább alakítani. Így mikor visszafelé hajtanád, nem a felkeményedett, merev hajtásélnél fog hajlani, hanem mellette, ahol nem szenvedett alakváltozást, ezért lágyabb.

Ha bővebben érdekel, akkor nézz utána a diszlokációknak, azoknak a példáján át nagyszerűen megérthető, mi történik képlékenyalakításkor.

Nem egészen egyértelmű a kérdés, ugyanis 3 esetet kell megkülönböztetni:

Szóval befogod satuba a lemezt és kezded hajlítani:

1. eset: Ha csak kis szögben, kb 1-2°-ban hajlítod, ekkor a hajlítási alakváltozás a rugalmas alakváltozási szakaszon belűl van. Ez azt jelenti, hogy a lemez visszarugózik,és visszatér eredeti állapotába és nem következik be a jelenség, amit írsz.

2. eset: Nagyobb szögben hajlítasz, mint az 1. esetben, ekkor maradó alkváltozás keletkezik, és a visszarugózás által már nem kerül eredeti helyzetébe a lemez.

Akkor kerül csak eredeti állapotába vissza, ha a kezdeti állapoton túlhajtod.

3. eset: Olyan nagy mértékű a hajlítás, ill. nagyon kicsi a hajlítási sugár, hogy az anyag először megfolyik, majd felkeményedik és rideggé vállik, ekkor már szemreláthatóan is ott lesz az a "hajlítási vonal", esetleg el is törik a lemez.

Na ezt úgy hívják, hogy az anyag képlékenyen alakváltozik, benne a feszültség meghaladta a folyáshatárt.

A hajlítási feszültségviszonyoknál egyébként rendkívül fontos szerepet tölt be a hajlítási sugár. Ha ez kicsi, annál "erősebb" feszültségek jönnek létre a lemezben.

Igen fontos gyakorlati alkalmazása ennek pl. a csövek hajlítása: Bizonyos Rmin hajlítási sugár alá nem lehet mnni, mert a görbületnél belapul a cső, ill. elszakad.

Hát persze ezen a problémán különböző hőkezelésekkel szoktak segíteni (tipikusan újrakristályosítás).