Amikor a 19. század végén váltóáram helyett egyenáram volt bekötve épületekbe, akkor úgy voltak a falon a dugók, hogy egyik lyuk felett volt egy plusz, másik felett meg egy minusz?
válasza:Nem hiszem hogy bármikor is létezett volna egyenáramú villamos rendszer, ugyanis nem szállítható nagyobb távolságra Max kísérleti jelleggel egy laboratóriumban, vagy egy unatkozó milliomos házában, aki erőművet üzemeltetett a kertjében.
Váltóáramnál sem lehet büntetlenül felcserélni a fázis és a nullázó vezetéket. Gondolj csak arra, nem hogy mindegy melyiket érinted meg... :)
A váltóáram elterjedése előtt főleg Európa és az USA északkeleti részén nagyvárosok belvárosaiban voltak kezdetleges szénerőművek, amiktől a környék üzemei és gazdag emberei vehettek 110 voltos egyenáramot.
A dugót úgy értettem, hogy ugye most van a két lyuk a konnektoron és nincs feltűntetve, hogy egyik lyuk a +, másik a -, mert a váltóáramnál másodpercenként 50-szer felcserélődnek és villásdugót fejjel lefelé fordítva is bedughatod a konnektorba.
De egy egyenáramú rendszer esetén mindig van egy konkrét pozitív és negatív pólusa a generátornak és a fogyasztókónak is, a pozitív pólust a pozitívhoz, a negatívat a negatívhoz kell csatlakoztatni, ezért kellett lennie mind a dugón, mint a konnektoron valami jelzésnek.
válasza:Hát nem cserélődnek fel! :-) Az egyik folyamatosan 0 V (közeli) potenciálon van, a másik pedig oszcillál -325 és +325 V között.
De a legtöbb fogyasztónak (izzó, rezsó stb.) mindegy hogyan kötjük, akár egyenáram, akár váltóáramról beszélünk.
Valamelyiknek persze abszolút nem mindegy. Pl. háromfázisú forgó motorok esetén nem hogy a fázist nem szabad összekeverni a nullával, hanem a fázisok sorrendje sem mindegy. Ha nem jó, szét kell szerelni a csatlakozót és megcserélni a fázisvezetékek sorrendjét.
válasza:Az egyenáramú konnektorok úgy készültek, hogy fordítva be sem lehetett volna dugni. A világban ma is sokféle konnektort használnak:
válasza:Amikor az egyenáramú hálózatokat építettek, akkor a "lakossági" fogyasztók csak világításra használták az elktromosságot. Nem voltak csatlakozók, sőt még szigetelt vezeték sem. A huzalokat porcelánszigetelőkön vezették a falra szerelve.
Nem volt rezsó, mivel az egész hálózat teljesíményét felemésztette volna, ha egyet bekapcsolnak.
A nem világításra használt gépek nem a háztartásokban voltak, hanem üzemekben. Ha volt is ilyen, akkor azok nem csatlakozókkal voltak ellátva.
válasza:Nem létezett egyenáramú villamos rendszer? :) Ami a kisfeszültséget illeti, ironikus módon, mikor a fővárosi áramszolgáltatás beindult, két vállalat versenyzett, és
- az egyenáramot szolgáltatónak volt hálózata (1905-ben kb 1 MW akkumulátortelepük volt, egy négy emeletes épületben csak az volt!; Az egyenáramú kisfeszültségű hálózatot megtápláló legvastagabb vezeték ezer négyzetcentiméter keresztmetszetű volt. Az elején Pestről, a termelésből Budára csak a 2x110 V egyent vitték át, nagyobb feszültséget nem.
- a váltóáramúnak meg nem - ezeknek ugyanis minden házban volt transzformátora.
A nagyobb feszültségszint mindkét vállalatnál többfázisú váltakozóáram volt.
A fogyasztókat ellátó áramszolgáltatás Budapesten 1893. október 21-én indult meg, délután négytől reggel nyolcig nyomták a kraftot.
Az elején egyébként a fogyasztók nem kaphattak 2x100 V-ot, mert a 200 V az túl veszélyes. :)
Valóban nem volt a kezdetek kezdetén más elképzelés a felhasználásra, mint a világítás. Népszerűsíteni kellett a villamos gépeket, és még viták folytak arról, mi miért nem jó.
Volt szigetelt vezeték, a gázvilágítás csövébe húzták be.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!