Miért jó a damaszkolt penge?

Attól, hogy látszanak a fém szövetszerkezetének változásai, még az egésze teljesen folyamatos, nincsenek benne lyukak, rétegek közötti "gázhártyák". Persze, ha megfelelő volt a "technológia". :)

Az ilyen anyag, ha jól volt kovácsolva/hőkezelve ugyanolyan tömör, mint ha teljesen "homogén" lenne. Csak annál szívósabb, a megfelelő helyen meg keményebb. (Pl. szamuráj kard. Vagy a névadó damaszkuszi penge.)

(Érdekes, a magyarban a damaszkolt, "dömöckölt" kifejezés. Hiszen egy helynévről, - Damaszkusz - jó magyarosítással egyből egy műveletsor, és végeredménye lett:D)

Az, hogy az anyag különböző szerkezetéből adódó rétegek látszanak, nem jelenti az anyag inkoherenciáját. :)

dellfil

Attól jó, hogy tulajdonképpen kompozit anyag, egyszerre kemény, és rugalmas.

Ha jól kovácsolták, nem válik szét. A nedvességtől óvni kell, mert rozsdásodni viszont tud.

- - - -

Elvileg 2 különböző típusú ( ferrites, és martenzites) korrózióálló acélt is össze lehet damaszkolni. Csak a előmelegítő kemencét, és a kovácsgépet vákuumba vagy semleges védőgázba kell helyezni. A hagyományos forrasztópor már nem elegendő. ( A króm-oxid miatt. )

kicsit pontosítanék.

A damaszk pengeelőnye , hogy az anyag mikrostruktúrája igazodik az igénybevételhez. (a nem dísznek csinált damaszkpengékre gondolok.) Gyártástechnológiája lényegesn bonyolultabb, több hibalehetőséget hordoz magában.

A homogén pengék gyártástechnológiája egyszerűbb,és olcsóbb.

A rozsda pedig kikezdi. a réteghatárok megjelenítését is savas maratással hozzák elő. Technológiai hiba, oxidáció esetén pedig szétválik.

A japán és kínai kardok is hasonló módszerek eltérő alkalmazásával érik el a kemény és szívós tulajdonságok "kompozitját".

Ott a kis és a nagy széntartalmú összetevőket külön kovácsolják hajtogatva, majd a japánkardoknál a szívós magra kovácsolják rá az edzhető külső héjat, a kínainál meg az edzhető magra a szívós héjat (a kardél itt a magbólszármazik, annak vége "lóg ki").

A viking kardoknál a szívós és az edzhető acélból hosszú szálakat kovácsoltak, húztak, majd ezeket kötegbe fogták, megcsavarták és ezt a köteget kovácsolták karddá. Itt a hajtogatás kimaradt, viszont a húzott szálak így is jó szálirányú szövetszerkezetet adtak.

Mindegyik változat rozsdál!

A korrózióállósághoz szükséges ötvözők akkoriban nem voltak ismertek, illetve rontják a penge élállóságát.

Persze a modern ötvözetek közt vannak jobbak.

Bármelyiknél a felsoroltak közül.

Értékük inkább történelmi és kulturális, mint a műszaki.

Megjegyzem, a legjobb mai ötvözet penge minőségén is javítana a hajtogatós-kovácsolós technika, csak nincs rá semmi felhasználási igény.

A régi kardoknál ezek a technológiák éppen a ma meglévő metallurgiai fejlesztéseket pótolták.

Mire jó? Már csak a sznobizmus kielégítésére. :)

Az eredeti nagyon kemény ÉS szívós damaszkuszi fegyveracélok gyártásának technológiája nem maradt fenn, (alapanyag, kovácsolás közben hozzáadott anyagok, segédanyagok, fűtőanyag, hőmérsékletek, levegőmennyiség, átkovácsolás mértéke, stb.) de a fennmaradt darabok textúrájának rekonstruálására kettő (esetleg több) összetételű acél kovácshegesztésével nagyon hasonló darabok állíthatók elő, sok munkával, és nagyon nagy odafigyeléssel.

Az eredeti darabok hosszas hajtogatása valószínűleg azért volt szükséges, mert így lehetett kiégetni a nyers vasból felesleges szenet, és a felületen ötvözőket bevinni (például trágyalében történő nitridálás).

A nagyüzemileg gyártott homogén ötvözött acélok már mindenben jobbak lehetnek.