Meddig fejlődik a tudomány?

#3 Pontosan.

Ráadásul a megismerésnek nincs határa... végtelenségig finomítható, pontosítható minden tudományterület. Csak közelíthetünk a mindentudáshoz, de elérni soha nem fogjuk.

Ha abból indulunk ki, amit eddig tapasztaltunk a tudomány fejlődése során, akkor a válasz minden bizonnyal az, hogy soha se lesz vége a fejlődésnek.

(legalábbis amíg van kinek kutatni...) Sőt minél több mindent ismerünk meg, annál több további kérdés merül fel.

Tehát annak ellenére, hogy minden nap felfedezünk valamit, csak egyre távolabb kerülünk az univerzum teljes megismerésétől.

A tudomány egy út a megismerés felé. Látszólag nem alkalmas a végső igazságok megválaszolására.

"Látszólag nem alkalmas a végső igazságok megválaszolására."

Persze közbne lehet, hogy nem is léteznek végső igazságok.

Minden dombon túl van még egy domb, a tudományban úgy néz ki, minél magasabb dombra jutunk fel, csak annyi történik, hogy onnan még több megmászatlan dombra látunk rá.

"egyre távolabb kerülünk az univerzum teljes megismerésétől."

Nem, egyre közelebb kerülünk hozzá.

Csak közben persze egyre jobban látjuk, hogy milyen hatalmas az a terület, amit meg akarunk ismerni.

És úgy néz ki, hogy nincsenek határai - tehát sose fogunk oda eljutni, hogy valamiről ki lehessen mondani: nincs már mit megismerni rajta.

,,Persze közbne lehet, hogy nem is léteznek végső igazságok."

Miután visszaolvastam a válaszomat, nekem is pont ez jutott eszembe. Persze így talán az is tekinthető végső igazságnak, hogy nincs végső igazság! :D

#7! Ez jogos, és persze igaz is, hogy közeledünk, de ezzel egy időben távolodunk is, mert csak még-inkább elbizonytalanodunk. Az elbizonytalanodást tekintem én egyfajta távolodásnak. Ami a világ megismerésére látványosabb hatást vált ki, mint az apró új tudások megszerzése.

Nehéz ezt így megmondani.

Talán a módszer nem alkalmas rá, régen volt a természetfilozófia, aminek a korlátai már régen nyilvánvalóak lettek, aztán jött a természettudomány, de talán nem ez a vége, a filozófia fejlődésével jöhet megint egy ilyen ugrás, hogy mi, arról sejtelmem sincs, mert nem vagyok zseni.

A dombos hasonlat sem egyértelmű, mert ha már itt tartunk, itt van a földrajz, itt is voltak sokáig fehér foltok, de már minden dombra felmentünk, bejártuk a Glóbuszt és körbe értünk, bár vannak még nem kellően tisztázott helyek a Földön, a sarkvidékek, a legmagasabb hegyek és a mélytengerek, de már nem mondhatjuk ezt, hogy a Földet soha nem lehet megismerni, így akár a tudomány dombjai, hegyei is bejárhatóak lehetnek egy idő után.

Aztán lehet, hogy a részleteket a végtelenségig lehet finomítani, de már maga az anyag pontos megismerése is olyan korlátokba ütközhet, amit nem lehet legyőzni.

Természetesen sok mindent tudunk és feltételezünk például az elemek múltjáról, jelenéről és a jövőbeli állapotukról, de ez is csak egy szakasz, hiszen addig nehezen lehet levonni végső következtetést, amíg nem tudjuk, hogy mi volt azelőtt, ameddig vissza tudunk menni, mi volt az ősrobbanás előtt, ami lehet, hogy megint csak egy szakaszra vinne vissza, szóval szerintem is, mégiscsak az a konklúzió, hogy sohasem lesz vége, mindig lesznek új tudományágak, új világkép és szemlélet, csak idő kell hozzá és haladás.