Ha az emberiség tudatában lenne egy hamarosan bekövetkező (kivédhetetlen) világégésnek, milyen módon tudná lementeni az eddigi tudományos ismereteit az esetlegesen fennmaradó, vagy utánunk következő civilizációk számára?

Ez a "biztonsági mentés" ma is folyamatban van, több országban, helyen is.

Van tudományos, művészeti információ mentés is, génbank, haszonnövény magtár stb.

Hogy elég-e és jó helyen van-e, mindig is kérdéses marad, amíg nem kell használni is. Inkább ne kelljen tesztelni.

Ugyanolyan szabályok szerint lenne célszerű, ahogy a digitális adatokról is készítünk biztonsági másolatot: Többféle típusú adathordozón és többféle helyen. Vagyis a digitális formátum nem elég mert ahhoz hardver és annak kezelni tudása is kell az utókor számára. Hagyományos könyvtár is kell minél több helyen.

Továbbá a legjobb az ha a civilizációnk nem titkolja egymás elől a dolgokat. Ugyanis napjainkban elképzelhetőek például olyan feltételezések hogy titkos űrbázisok is lehetnek a Holdon. Vagy hogy a nácik UFO-it titkolják, hátha az emberiség az energiaforrásához hozzáfér. Hát az ilyen titkolózások kiváló út arra hogy ha netán kipusztulna a civilizáció akkor az utána következő számára szintén annyi információ maradjon fenn ami az eddig kipusztult civilizációkból fennmaradt: Semmi.

Vagyis az egymás elől titkolózó és egymással versengő és közös nyelvet nem beszélő civilizációk alkalmatlanok egy esetleges kipusztulás túlélésére, még ha abból a civilizációból marad is fenn néhány ember.

Például az Uniónak még a gazdasági együttműködése is nehézkes, mert nem jutott el arra a szintre sem hogy egyetlen közös világnyelve legyen, méghozzá az angol, mint például Amerikának. Hát ilyen és hasonló feltételekkel nem sok információ fog hátramaradni a túlélőknek. Kezdhetnek mindent előlről és majd feltételezhetik ők is hogy mi technikai civilizáció is lehettünk, hisz például Magyarország területén rengeteg stadion maradvány van, ami talán vallási szertartások színhelyei lehettek.

Ha most csak a tudományos cikkeket nézzük, meg tudná valaki becsülni, hány helyen vannak lementve, gyakran papír alapon tárolva? És azt meg tudná valaki mondani, ha kitesz például a facebookra egy képet, miért nem törölhető az többé?

A többi információval hasonló a helyzet. Egy "azutáni" ember legfőbb gondja a "vadászat" és a sok találat összevetése lesz. Meg az elveszett infrastruktúra helyreállítása. Mert például hiába tudja pontosan, hogyan kell hőálló üveget készíteni, ha semmiféle eszköztár nem áll rendelkezésére.

A Holdra telepített információval az a baj, hogy ahhoz, hogy elérjék, a Holdra kell tudniuk utazni. De ha nem tudnak a Holdra utazni, akkor itt, a Földön kell hozzáférniük.

Merevlemezen, mágnesszalagon? Ahhoz számítógép kell. Ha nem tudnak ilyet építeni, akkor nem férnek hozzá.

Könyvekben? A könyvtárat fel lehet gyújtani. A legbiztosabb kő- vagy agyagtáblákra írni, és kazamatákban elrejteni. Lehetőleg a Föld számos pontján.

"A Holdra telepített információval az a baj, hogy ahhoz, hogy elérjék, a Holdra kell tudniuk utazni."

Pff köszönjük Mr. Obvious.

Igen, ennek ez lenne a lényege. Mert ha már tudnak a Holdra utazni, akkor az azt jelenti, hogy a civilizáció már elég fejlett és a nagy része nem vademberekből áll, tehát úgy-ahogy értelmezni tudják az ott megtalált információt, hogy miről is lenne szó. Ha meg a Földön megtalálják túl korán, mi lesz? Pendrivekat majd használják torokvágónak, mert más funkciója nincs, de még arra sem a legjobb, merevlemezek még annyira sem használatosak, könyveket meg nem tudják elolvasni, azt hinnék, hogy egy másik nép írta őket úgyhogy jól felgyújtják, szóval érted mi itt a probléma. Meg kell lennie egy adott technológiai fejlettségnek, hogy megértsék, mi is folyik itt, mik ezek a dokumentumok. Ezért a Föld körüli pályára állított műholdak, illetve a Hold bázis erre egy tökéletes megoldás. Sőt, akkor már lassan lehetne egy Mars bázis is, mint egy következő chechpoint a következő civilizációnak :)

#9:

Ez tényleg jó, egyetlen problémát látok benne.

Azt, hogy akkor mi, ma nem vagyunk még olyan szinten, hogy az így elrakott infót felhasználjuk, mert nem tudunk elmenni érte.

Az eddigi holdraszállásaink közel nem voltak azon a szinten, hogy iylen specifikus küldetést megvalósítsanak, a Marsról nem is beszélve.

És akkor jön a paradox rész, annak a civilizációnak, aki már képes ezt az információt elérni, az elért információ, minimum technikai-tudományos téren értéktelen lesz számára, mert az eléréséhez már minimum annyi tudással rendelkeznie kell, amennyi el van raktározva.

Ha tényleg egy lepukkant civilizációnak akarunk rekreációs tréninget előkészíteni, akkor a hatásossághoz fokozatosan kéne a tudást adagolni, mint ahogy az ötéves gyereket sem helyből vektoranalízissel támadjuk le.

Információs szintekhez passzoló hozzáférési nehézségi szinteket kéne beépíteni és így fokozatos tudás-felfedezésre vezetni a népet.

Ebben a láncolatban egy holdi "könyvtár" már a "pro" fokozat, a "rookie" fokozatnak elérhetőbb helyen kell lennie.