Gabit szerettem volna megkérni ennek a feladatnak az elvégzésére, de nagyon sok dolga van, és nem tudta vállalni. Az igeidők helyesek a mondatban? (Gabival ténylegesen beszéltem, nem csak szerettem volna.)

Kontextustól függ. Ha ez egy nemrég történt esemény, akkor rendben van.

Ha viszont egy elbeszélő múlt része (például regényben szerepel, amelyben egy több évvel azelőtti eseményt idéznek fel), akkor a "sok dolga van" mondatrész nálam megbicsaklik a jelen idő miatt.

Hú backi, ez a nyelv a magyar. Kis túlzással bármilyen időt használhatsz valaminek a kifejezésére, és minden mondatrészt pakolhatsz mindenhova, semmi különbség nem lesz benne.

A fenti mondatban elárulom, a nem tudja vállalni, és a nem tudta vállalni ugyanazt jelenti, hiába múlt idő az egyik, hisz a nem tudta vállalni nagyon közel van a jelenhez. Max nyelvészprofesszorok adnak ennek értelmet.

Én speciel azt mondanám, hogy nem tudta vállalni. Miért? Nem tudom, ez tetszik jobban, de a nem tudja vállalni dettó ugyanaz. Lehet egyszer ezt mondanám, máskor meg azt.

Válaszd amelyik tetszik, de mindkettő ugyanazt jelenti, egyik sem hibás.

mihez képest "helyesek"?

(érthető-e? így mondanám-e? az anyanyelviek többsége így mondaná-e? egyéb?)

én:

élő beszédben simán kicsúszhat így, de ha átgondoltam fogalmaznék, akkor nem és-sel mondanám, hanem pl. mivel-lel vagy így-gyel:

[ha már el van végezve:]

Gabit szerettem volna megkérni ennek a feladatnak az elvégzésére, de mivel nagyon sok dolga volt/van, nem tudta vállalni.

Gabit szerettem volna megkérni ennek a feladatnak az elvégzésére, de nagyon sok dolga volt/van, így nem tudta vállalni.

[ha még nincs elvégezve:]

ugyanez, de a "volt" nem jó, csak a "van".

(természetesen még sok átalakítási lehetőség van, pl. "...de nem tudta vállalni, mivel...")

------

az anyanyelviek többsége:

ezt nem tudom