Az Angol célnyelvi civilizáció tanárt hogyan kell leírni és miért?

Tehát azt mondod, időnként jobb nem követni a szabályokat, amelyek elméletben oly szentek és sérthetetlenek kellene, hogy legyenek számunkra?

Vagy ha esetleg hatalmunk lenne rá, érdemes lenne bevezettetnünk egy kiegészítményt, hogy két/három szón vagy x db össz-szótagszámon felüli hosszúságú elő-/utótag esetén inkább különírjuk, minthogy egyberángassuk szerencsétlen szavakat?

Mi a helyzet az „irodalom érettségi tétel” szókapcsolattal, amelyet hivatalos forrásokban is így írnak? Azt miért írják külön?

Az irodalommemoriterek véleményem szerint borzasztóan néz ki egyben, és mérget vennék rá, hogy a magyaroknak több mint 90%-a külön ejti.

Egy másik szóval összehasonlítva:

„merényletkísérlet”, „irodalommemoriterek”

Az elsőt én ténylegesen egybemondom, a második esetében viszont nagyon idegennek és indokolatlannak hangzik az egyberántás, a szóköz méretű szünet nélkül történő kimondás/leírás. Nálad talán nem így van? Egyedül vagyok ezzel? Persze elhiszem azt is, ha igen. Kérlek, gondolj bele, hogyan mondanád ki ezt egy teljesen hétköznapi szituációban!

Sokszor valóban érződik szóban is az egybeírás, főként azoknak az emberek beszédében, illetve fejében, akik ismerik ezeket a szabályokat; a helyesírási szempontból tudatlan emberek viszont valamiért mindig mindent külön akarnak írni. Az ő magyarjuk – ahogyan hallják, mondják a szavakat – nem egyezik meg a miénkkel. Vajon miért akarnak ezek az emberek mindent alapértelmezésképpen különírni?

A másik pedig, amit nem mindig értek, az a minőségjelzők és az szóösszetételek ellentéte:

Milyen memoriterek? → Irodalom memoriterek.

Milyen tanár? → Matek tanár.

Milyen leves? → Gyümölcs leves.

(Persze az utolsó kettő már határozottan zavarja a szemem különírva. Az egésznek a logikáját szeretném megérteni, csak azért írtam le így.)

És amit ténylegesen minőségjelzőnek tekintünk:

Milyen szak. → Matek szak.

Ezeket a kérdéseket csak azért teszem fel, a kijelentéseket csak azért állítom, hogy megismerjem egy tapasztalt helyesíró véleményét. Semmiképpen sem szeretnék ellenséges vitát szítani.

19 éves kezdő helyesíró vagyok, akivel megesik, hogy nem ért, nem ismer ezt-azt.

Jut még eszembe:

„Hogyan kell leírni, és miért?”

Az „és miért” elé vesszőt teszünk, jól gondolom?

Én magam pedig inkább azt az elvet vallom, hogy ami létezik szóban, annak tudnia kell léteznie írásban is. (Pl. egy beszélgetés átirata is mindenképp azt kell, hogy tartalmazza, amit mondanak.)

Ha szóban képesek vagyunk használni egy szókapcsolatot, akkor írásban is legyünk képesek.

Csak azért semmiképpen ne kerülgessünk kifejezéseket, mert a magyar szabályzat nem ad rá lehetőséget, hogy írásban szépen nézzen ki.

Jó lenne valami esztétikai kiskapu a szabályzatban három vagy több elemű kifejezések szóösszetételben való összerántásának (fakultatív) elkerülésére. A mozgószabályt is csak halandó emberek találták ki, nem egy nagy istentelenség néha kicsit eltérni tőle.