A nevek is kis betűvel kezdődnek ha i van a végén?

Az "i" jelen esetben melléknévképző.

Igen, a melléknevek kisbetűsek. Csak a személyneveket írjuk nagy betűvel.

Igen, mindig kisbetűs ilyen esetben, de ne úgy gondold ezt, hogy azért, mert egy i van a végén, hanem azért mert a névből egy melléknév lesz.

A leírásod végét nem biztos, hogy jól értem, de egyébként az "isten/Isten"-t is lehet kisbetűvel írni, ha éppen általánosságban beszélünk egy istenségről. Ha nagybetűvel írjuk, akkor pedig mi magyarok általában mindig a keresztény Istenre gondolunk, aki pedig már egy konkrét tulajdonnév, és nagybetűvel kell írni.

Egyébként jó, hogy kritikusan állsz az újságírókhoz is. A Magyar Hangnál egész korrekten szoktak írni, de pl. a Telexnél nagyon könnyen találhatsz egyszerű helyesírási hibákat. Az ellenkező oldalon meg konkrétan nem is újságírók ülnek, csoda ha összeállnak a mondatok néha.

A személyneveket (vezeték- és keresztneveket) nagy kezdőbetűvel írjuk:

"153. Mind a családneveket (vezetékneveket), mind az utóneveket (keresztneveket) nagy kezdőbetűvel írjuk, például: Bakos, Deli, Körmendi, Szántó; Éva, Zsuzsa, György, Pál; Szerencsés András, Szeremlei-Szabó Zsolt."

Az -i melléknévképzővel ellátott egyelemű családneveket (keresztneveket nem említi) kis kezdőbetűvel írjuk, viszont a többeleműeket nem:

"161. Az -i és az -s melléknévképzővel, az -ista és az -izmus főnévképzővel ellátott egyelemű és összetett (egybeírt), illetőleg kettős (kötőjellel összekapcsolt) családneveket kisbetűvel kezdjük, és a képzőket közvetlenül kapcsoljuk hozzájuk, például: móriczi, mikszáthos, buddhista, jozefinizmus; tóthpáli (Tóthpál), kispéteres (Kispéter); horváth-pappos, schöpf-mereis, rippl-rónais. – De ha a személynév két vagy több különírt elemből áll, akkor megtartjuk az eredeti nagy kezdőbetűket, s a név utolsó tagjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőt, például: Eötvös József-i (iskolareform), Széchenyi István-i (elképzelések), Csokonai Vitéz Mihály-os (verselés)."

Forrás: A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás ( [link] )

Az előző kiadásban ( [link] ) az -i melléknévképző kisbetűs használata az egyelemű kereszt- és családnevekre (személynevekre) egyaránt érvényes:

"164. Az -i és az -s melléknévképzővel, az -ista és az -izmus főnévképzővel ellátott egyelemű és összetett (egybeírt), illetőleg kettős (kötőjellel összekapcsolt) személyneveket kisbetűvel kezdjük, és a képzőket közvetlenül kapcsoljuk hozzájuk: móriczi, mikszáthos, buddhista, jozefinizmus; tóthpáli, kispéteres; schöpf-mereis, rippl-rónais; stb. – De ha a személynév két vagy több elemből áll, akkor megtartjuk az eredeti nagy kezdőbetűket, s a név utolsó tagjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőt: Széchenyi István-i (elképzelések), Eötvös József-i (iskolareform), Csokonai Vitéz Mihály-os (verselés) stb."

"Az "i" jelen esetben melléknévképző. Igen, a melléknevek kisbetűsek. Csak a személyneveket írjuk nagy betűvel."

Tévedés, mert ha több részből áll a személynév, akkor a hozzá (kötőjellel) kapcsolt "-i" képző esetén is marad nagybetűs.

Tehát a "jézusi tanítás" kisbetűs, de a "Jézus Krisztus-i tanítás" nagybetűs.

Igen, ha egyelemű vagy kötőjeles a személynév, akkor kisbetűs a melléknév,

ha több különírt elem, akkor nagybetű, és az -i kötőjeles,

ld. a szabályzatban:

[link]

161. Az -i és az -s melléknévképzővel, az -ista és az -izmus főnévképzővel ellátott egyelemű és összetett (egybeírt), illetőleg kettős (kötőjellel összekapcsolt) családneveket kisbetűvel kezdjük, és a képzőket közvetlenül kapcsoljuk hozzájuk, például: móriczi, mikszáthos, buddhista, jozefinizmus; tóthpáli (Tóthpál), kispéteres (Kispéter); horváth-pappos, schöpf-mereis, rippl-rónais. – De ha a személynév két vagy több különírt elemből áll, akkor megtartjuk az eredeti nagy kezdőbetűket, s a név utolsó tagjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőt, például: Eötvös József-i (iskolareform), Széchenyi István-i (elképzelések), Csokonai Vitéz Mihály-os (verselés).

és erről szólnak a következők is:

[link]

159. A magyar személynevekhez általában ugyanúgy közvetlenül, azaz kötőjel nélkül illesztjük a toldalékokat (ragokat, jeleket, képzőket), mint a közszavakhoz, például: Dózsát, Kossuthhoz, Szemeréről, Táncsics Mihálynak, Ilosvai Selymes Péternél, Vörösmartyé, a Hunyadiak; jókais, madáchi, petőfieskedők. – De: Táncsics Mihály-i, Ilosvai Selymes Péter-es stb. [Vö. 160. c), 161., 162.]

[link]

265.

b) A több különírt elemből álló személynevekhez és földrajzi nevekhez kötőjellel kapcsoljuk a képzőket, például: Arany János-i, Leonardo da Vinci-s [vö. 159., 161.]; New York-i, Karlovy Vary-i, Frankfurt am Main-i [vö. 152. c), 217. b)]. – Hasonlóképpen: Magyar Nemzet-beli stb. [Vö. 200. b).]

c) A hangérték nélküli (ún. néma) betűre és a bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan betűcsoportokra végződő szavakhoz kötőjellel fűzzük a toldalékokat, például: guillotine-t, Glasgow-ban, Montreux-ig, Rousseau-nak, voltaire-es, ploieşti-i [vö. 217. a)].

Tehát a Jézus nagybetűs, de az idézetben a jézusi kisbetűs.

#1 "Ha az Isteni áldás nagy I, akkor ..."

Miért lenne nagy?... :-o

"lehet a dezsői mondás, hogy úgy kell a munkához hozzáállni, hogy más is hozzáférjen az kis d?"

Igen, elvileg lehetne, bár ezt így nem szokták mondani, de ezt te is érzed. :-) (nem véletlen, hogy a szabályzat példáiban is csak családnevek és teljes nevek szerepelnek) Ettől függetlenül ha mégis ilyet írunk, akkor kisbetűs, igen.