Fotelben vagy fotelban?

Elvileg a "fotelben" helyesebb, mert vegyes hangrendű szavaknál a toldalék magánhangzója a szó utolsó szótagjának hangrendjéhez hasonul. Tehát az "e" mivel magas hangrendű, a toldalék ("e") is magas hangrendű lesz. :)

De nem bűn, ha azt mondod, hogy "fotelban". :)

én a fotelben-t használom, akárcsak az, h pl férfival helyett férfivel.. :D

21/f

"én a fotelben-t használom, akárcsak az, h pl férfival helyett férfivel.. :D"

Tudom, NEM a válaszokat kell megválaszolni, de talán tisztázhatunk egy félreértést a jövőben idetévedők érkekében.

A fotel esetében ingadozó tőről van szó, így (idézet Peter Sherwoodtól):

"A szabály szerint ha a mélyhangú szótag után csak egy e hangú szótag következik (ilyen a matek is), elvben egyformán jó a magas és a mély toldalékolás, például: fotelbe vagy fotelba."

Nem ugyanez a helyzet viszont a férfi szó esetén, erre más szabály vonatkozik (Zimányi Árpád írja):

"A férfi, férfiú szavakban sok száz évvel ezelőtt nem a mai magas i hangot ejtették.

Az elöl képzett i-n kívül ugyanis nyelvünkben létezett hátul képzett, mély i hang, amelyet ma már nem ejtünk. Szerepét, helyét átvette ezekben a szavakban a mind-

nyájunk által ismert magas i, ám a toldalékolás módja részben megőrződött. A mindennapi nyelvhasználatban a férfi főnevet sokan magas hangrendű toldalékokkal látják el. Jó, ha tudjuk azonban, hogy a mély hangrendű toldalékok a hagyományosabbak, és a választékos beszédben, fogalmazásban inkább az utóbbiakat célszerű használni. A hátul képzett (mély) i egykori létét sok más szavunk is bizonyítja: ír–írtam–írtál, hív–hívunk–hívtok, sír–sírhat–sírna, víg–vígan, zsír–zsíros stb."

P. Sherwood meg Komoróczy Györgytől idézi. :-)

Mindegy egyébként, csak ha már.

(De amúgy meg téves, amit állít, vagy legalábbis tisztázni kell, hogy milyen "szabály"-ról van szó. Mert hogy nem az élő, használt (beszélt/írott) nyelvet leíró szabályról, az biztos.)

"vegyes hangrendű szavaknál a toldalék magánhangzója a szó utolsó szótagjának hangrendjéhez hasonul"

Dehogyis, ilyen szabály nem mondható ki ennyire általánosan. Ez kb. olyan, mintha azt mondanánk, hogy a tőszámnevek mindig t-re végződnek (vagy a "hogy" elé mindig kell vesszőt tenni, vagy az "és" elé sosem, vagy személyre sosem mondhatjuk, hogy "az", stb.).