Milyen igeidők voltak régen a magyar nyelvben?

Amelyeket említesz, azok az archaikus múlt idő bizonyos formái (kb. a 18. századig léteztek, de az irodalomban még a 20. századi írók, költők munkáiban is megtalálhatjuk őket).

Elbeszélő múlt (praeteritum): egyszerű, az -á, -é, -a, -e időjellel alkotott forma. Első funkciójában a múlt idejű folyamatos cselekvések leírását szolgálta, a múlt században azonban jelentésében hasonlóvá vált az egyszerű múlt időhöz.

van - valék, valál, vala, valánk, valátok, valának

vár - várék, várál, vára, váránk, várátok, várának; várám, várád, várá, váránk, várátok, várák

kér - kérék, kérél, kére, kérénk, kérétek, kérének; kérém, kéréd, kéré, kérénk, kérétek, kérék

Összetett múlt idők:

félrégmúlt: az alapige múlt ideje + vala / írtam vala, írtál vala stb.

régmúlt: az alapige múlt ideje + volt / írtam volt, írtál volt stb.

befejezett múlt: a szokik ige imperfectuma + főnévi igenév / szoktam volt mondani stb.

Először is voltak a befejezetlen múltidők ("aligmúlt"):

várok vala, várék, várék vala.

Emellett volt a befejezett múlt (vártam) és a befejezett régmúlt (vártam volt).

Ezek kijelentő módban értendők, mert a kötőmódban háromnak megvoltak a megfelelőik: a közelmúlt: várnék, a befejezett múlt: vártam légyen, régmúlt: vártam volna. Ma ezeket inkább jelen és múlt idő, feltételes módnak soroljuk be.

Még volt jövő is: találandok = találni fogok, találok majd. De már a 18. században is inkább körülírták a jövő időt.

Ha úgy tekintjük, hogy volt jövő idő, akkor volt jövő, jelen és talán 2-féle vagy 3-féle múlt (a fenti 5+3 múlt idejű igealak ugyanis nem mind időben, hanem aspektusban és módban különbözik). Túl sok értelme nincs szőrszálakat hasogatni, mert koronként, helyenként lehettek és voltak is eltérések.

1850 körül még megvolt a legtöbb "igeidő" a tankönyvekben, de már kevéssé használták őket, a 20. század elejére pedig nagyjából letisztult a rendszer, maradtak azok, amiket ma is használunk.

Azt hiszem a wikiszótárból van.

Sokan szeretik Jókai műveit. Ezeket az igeidőket használat közben is megtalálhatjuk aző műveiben. Sőt, úgy gondolom, hogy még a mai előadónak sem okoz gondot Petőfi igéinek értelmezése.

Sőt. Mondok mást. Még énmagam is használom az előidejű múltat olykor, pedig pesti vagyok, de édesapámtól tanultam, aki a Körök mentéről származik. "Már rég megcsináltam volt a hokkedlit, amikor a megrendelő késlekedéssel vádolt meg."

Íme egy példa.

ír vala (progresszív igeaspektus), ír volt, írt vala, írt volt, íra vala, íra volt

A ritkábbak:

írni fogna, írni fogott, írni fogott volna, írni fogott vala (írni fogott legyen), írni foga, írni fogjon, írt lesz, ír lesz, írand vala, írjon vala, írna vala, írja legyen, írt lenne

Részletesebben pl. ezekben lehet olvasni a témáról:

Bánhidi, Zoltán: “A magyar összetett igealakok jelentéstörténete” Nyelvtudományi Értekezések, 12. sz. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1957.

Bárczi, Géza, Benkő, Loránd, Berrár, Jolán: A magyar nyelv története. Budapest: Tankönyvkiadó, 1967.