Cenzúrázandó vagy cenzúralandó a helyes? Miért?

Az első teljesen oké – a másodikat nem is értem, hogy hogy "jött ki"...

Ezt olvastad/hallottad valahol?...

Szia!

Magam mindkettőt helyesnek gondolom. Megindokolni nem tudom, de így érzem.

Szerintem mindkettő jó.

Több helyen hallottam cenzúrált változatot is.

Ezt a kis verset találtam, nekem tetszik.

És igaza van.

[link]

Mindkettő helyes... egye(n)lőre. :P

Időről időre az MTA berkeiben kiválasztanak egy-egy formát, amire onnantól fogva pikkelnek. (Szerintem kockadobással döntenek, hogy melyiket választják.) Ilyenek pl. miatt/végett,de viszont,régebbről a -nák/-nék, ami/amely stb.

Szóval, amíg nem kerül fel a pikklistájukra, addig mindkettő helyes... utána meg kezdődik a ketrecharc minden fórumon. :)

.... ó. :-( Hát, végül is, az nem baj, ha az ember szembesül vele, hogy hogy látja ezt egy teljesen kívülálló... Ez így tényleg lesújtó. :-/

Példának okáért a miatt/végett-et fejtsd már ki légy szíves! Azzal kapcsolatban mi a pikkelés? OK, mást jelentenek, de mindkét szó helyes, és hát az nem baj, ha a megfelelő helyen használod (de ez ugyanígy van asz "asztal" szóval is, meg a "gombapaprikás"-sal is). Bántott téged az Akadémia, mert a miatt helyett a végettet használtad? Akarsz róla beszélni?...

[Modik figyelmébe: Az alábbi hozzászólás csak szőrmentén érinti a témát (de érinti!), kéretik nem törölni. Ha gond van, akkor csak írjatok egy üzenetet, és átvisszük a beszélgetést egy másik felületre.]

Igen, bántott. :,(

Kiskoromban, mikor a majálison börzölgettem a kakas ízű nyalókát elfele, egy köpönyeges illető kitépte a kezemből és belehajította a kanálisba. Majd imígyen szólott:

„Így jár mindenki, aki nem az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága által szentesített nyelvtant használja!”

Majd nagy füstölgés és kacagás közepette köddé vált. Ha jól emlékszem ezüstszínnel a B.G. monogram volt a köpenyére hímezve. Azon a napon megfogadtam, hogy bosszút állok… :P

A viccet félretéve, a szomszéd irodából írok. „SZIA, MISI!” :D

No, a miatt-végett dolgára terelve a szót; igaz, hogy mindkettő helyes és az is igaz, hogy mást jelentenek… avagy nem egészen. Bizonyos területeken, közösségekben a „miatt” célhatározóként is funkcionál. A felsorolásba egy általam (talán mások által is) megfigyelt esemény kapcsán került; miszerint van egy nyelvi közösség (közvetlen környezet), nevezzük városkának. Ebben a városkában az emberek békésen használták a „miatt”-ot mind okhatározói mind célhatározói szerepben. Aztán egy szép napon, úgy a 200X-es évek tájékán, a derült égből elkezdték javítgatni egymást az emberek. „Nono, a „miatt” ott helytelen, a végett a helyes.” Mára már a sztenderdnek megfelelő „végett” vette át a célhatározói szerepet.

Az a helyzet, hogy ez a változás nem teljesen természetesen, hanem nyomás hatására ment végre egy olyan közegben, amelyiknek már volt egy bejáratott, az adott területen nyelvtanilag helyes formája. Az egész forrása hétszent, hogy nem a szomszéd Miszi néni volt.

A következő részben építő szándékú kritika található. (a hangnem barátságos, kissé csipkelődő):

A problémám az, hogy egy szééép felülről építkező társadalomban, mint pl. a miénk, egy felülről épített nyelvtani szabályzat nem veszi nagyon figyelembe az alul lévő dolgokat. Vagyis de. Ilyenkor drága nyelvmívelőink összevetik a szabálytól eltérő jelenségeket a központi szabállyal és megmagyarázzák, hogy miért rosszak. A világért sem néznék meg, hogy miért használják úgy, ahogy használják a dolgokat, esetleg széljegyzetben lefirkantanák, mint egy adott területre, csoportra jellemző változatot. Neeem, egyszerűbb pongyolának, igénytelennek, hibásnak, helytelennek jelölni. A sztenderdet pediglen műveltnek, szépnek, választékosnak. Mindegyik csupa „tudományos” megfogalmazás „tudományos” alapokon.

Meg azért mondják, hogy milyen szép meg aranyos dolgok a nyelvjárások, meg hogy azok kivételek, csak hát egyre megfoghatatlanabbá kezdenek válni. Akcentusnak vagy dialektusnak vegyük őket? Mert ha dialektus, akkor saját nyelvtani rendszerrel is rendelkeznek. Mégis páran akcentusként kezelik őket. Mi a helyzet azokkal a beszélőkkel, akik sztenderd-közeli nyelvet beszélnek, de nyelvjárási jegyekkel? Sztenderdtől eltérnek, de nem annyira hogy egyből valamelyik nyelvjárás beszélőjét lássák benne. Akkor nyelvhelyesség szempontjából most melyik kategóriába esnek? Nem-e kellene eztet kibogozni? No, jó, leszállok a nyelvművelői brigádról. :P

Hiányolom az objektív megközelítését a témának. Kéne egy kiterjedt kutatást végezni a ténylegesen használt nyelvről. Ilyen rejtett mikrofonos---hinnye, megtaláltam.

[link]

Oké nem szóltam. Békesség. :D

A talált nyelvtani változatokat esetleg hozzá lehetne csapni a sztenderdhez, csak úgy a megjegyzések rovatba, jelzők nélkül. Valami olyasmi kéne, ahol a káposzta is jóllakik és a kecske is megmarad.

Erre szerintem pont a felülről szerveződő dolgok miatt lenne szükség. Hiába lehet érvelni az egyes formák helyessége mellett, ha az emberek felülről, az MTA felől várják az okosat. Ezért érdemes odafigyelni a dolgok tálalására. Erről eszembe jutott egy tanulságos kis mese („A példa” című lesz az): [link]

A végére:

Szeretném megkérdezni, hogy az MTA-n belülről milyennek látszanak a dolgok? Vannak-e tervek nyelvtani nagygenerálra? Változni fog-e a nyelvművelés? Esetleg nyelvtervezésről/stratégiáról valami?

Cenzúrázandó vagy cenzúralandó? Nálunk ez így szokott szóba kerülni:

Cenzúrázandó valami, amikor a cenzúra intézményére gondol az ember. Cenzorálandó, amikor amikor az intézmény egyik konkrét személyére, a cenzorra gondol valaki. Árnyalatnyi a különbség, de második esetben konkrétabb a meghatározás, azaz akár kritikát, akár igényt fogalmaz meg a szöveg többi része, azt nem a teljes hivatalnak, hanem csak egy alkalmazottjának szánja.

A "cenzúrálandó" kifejezést én nem is hallottam eddig a köznyelvben, s kissé magyartalannak, mesterkéltnek érzem.

MTA- kérdés:

Szerintem a köznyelvet leginkább a nép írja, nem az akadémikusok, azok dolga elsősorban a kutatás és a követés lenne, illetve a szélsőségek korlátozása. Ráadásul nem kell majmolni a hivatalos fővonalat az átlagembereknek. A média emberei meg felőlünk azt használnak, amit akarnak. Úgyse figyel oda lassan rájuk ma már a kutya sem...

Hát nézzenek oda...

Itt lapítok csendben május 1-je óta, várva, vajon mi lesz abból, ha két neológ egymásnak ugrik, holott nekik elvileg puszipajtásoknak kellene lenniük... :D

És erre tessék, már vagy háromszor szedtem fel a leesett államat a földről...

Beglerbég, jók a szövegek (megint), köszi. :)

BeépítettManus, te pedig már megint lebuktál... :P

Nnna, kíváncsian várom a folytatást.

Egy már-már klasszikussá vált idézetet kissé át kellene írnom, mivel az egyik szereplő ("Beglerbég, a Nádasdy-rajongó") stimmel, ellenben én ("BW, a grammatikanáczi megmondóember") csak külső személélő vagyok; és a pattogatott kukorica helyett is valami más nasit preferálnék... De a legnagyobb gond, hogy a jelen párbaj másik résztvevőjét, BicajManócskát nem könnyű röviden, frappánsan jellemezni, de azért majd talán megpróbálom. :D

Hajrá, fiúk; remélhetőleg élmény lesz a párbaj. :)