Az "y" az magánhanzó vagy mássalhangzó?

Önmagában a mai magyarban nem is nagyon használjuk az y-t, csak mint egyes kétjegyű mássalhangzók része: gy, ly, ny, ty.

Régi nevekben fordul elő önmagában, mindig 'i'-t jelölő magánhangzóként: Vörösmarty, Rónay, Kazinczy, Karinthy,…

Többnyire idegen nyelveken is magánhangzót jelöl (bár erre kevésbé merek megesküdni).

Mássalhangzó. (A q, az x és a w is az.)

[link]

[link]

Ellenvélemény (illetve az előző hozzászólásom megerősítése): Az AkH. 10. pontja kihagyja a magyar ábécéből az y-t.

> „Az ábécé a betűk meghatározott felsorolási rendje. A magyar magánhangzókat és mással­hang­zó­­kat jelölő 40 kisbetű hagyományos állománya és sora (a magyar ábécé): a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.”

[link]

Ezen a linken még érdemes megnézni a 12. pontot is, a Kölcsey y-ja a magánhangzós oszlopban szerepel.

Egy betűről szerintem nem az alapján kéne eldönteni, hogy magán- vagy mássalhangzó, hogy hogy hívjuk, hanem hogy szövegkörnyezetben hogyan ejtjük (ennyi erővel a görög 'α' [alfa] betű is mássalhangzó lenne). Lásd a magánhangzó és mássalhangzó definícióját:

– magánhangzó: olyan beszédhang, amely képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből. ( [link] )

– mássalhangzó: olyan beszédhang, amely képzésekor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek valamelyikébe (fog, íny, ajak stb.) ütközik. ( [link] )

Mutass nekem olyan magyar példát, ahol az önmagában álló (nem előzi meg közvetlenül 'g', 'l', 'n' vagy 't' karakter) 'y' betű mássalhangzóként szerepel!

yard

yuppie

és az egyik ejtési lehetőség szerint a spray [szpréj] is ilyen

(aztám van, amikor nem is egy hangnak ejtjük:

stand-by

ebben hasonló két hang, pedig egy másik nyelvből jön:

voyeur

doyen

és "fordítva: amikor egy másik betűvel együtt alkot egy magánhangzót:

whiskey

spray - másik ejtés: [szpré])

de az igaz, hogy a legtöbb esetben magánhangzó:

brandy

curry

sherry

whisky

stb.)

Jogos… Süket vagyok, hogy ezek közül egyik se jutott eszembe.

De akkor megállapodhatunk abban, hogy az 'y' lehet magán- és mássalhangzó is?

Egyrészt úgy látom, kénytelenek leszünk. :-)

Másrészt ez itt már meg(?) lett beszélve (legalábbis folyt róla vita) másfél éve:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__194737..

Harmadrészt idézném az OH-t, hátha okosabbak leszünk (nem biztos):

25. oldal:

Idegen egy- és kétjegyű mássalhangzók

A mássalhangzókat jelölő betűk között meg kell említeni a magyar írásgyakorlatban gyakran előforduló idegen egyjegyű betűket is: q, w, x, y. Ez a négy betű nem szerves része a magyar ábécének. Nem jelölnek önálló magyar fonémát. Ennek ellenére önálló betűrendi helyük van a magyar magán- és mássalhangzókat jelölő betűk sorában (lásd 28).

(...)

A négy betű közül nyilvánvalóan az y-t használjuk legtöbbször, hiszen az y betűjegyként részt vesz a magyar kétjegyű mássalhangzók jelölésében: gy, ly, ny, ty. Megtalálható továbbá régies írásmódú magyar családnevekben betűjegyként: Batthyány, illetve önállóan fonémát, /i/-t jelölő betűként: Tartsay, Zichy. Ilyenkor az y nem tekinthető idegennek, betűjegyként a mai írásrendszer szerves része, a hagyományos írásmódú magyar családnevekben pedig konvencionális betű vagy betűjegy. A fentieken kívül többnyire idegen szavakban használatos: lady, spray, myocarditis stb. Értelemszerűen ez utóbbiak

között találunk szaknyelvi és sztenderd szavakat, valamint olyanokat is, amelyek mind a szaknyelvek, mind a mindennapi szókincs részének tekinthetők./

28. oldal:

AZ ÁBÉCÉ

Az ábécé a betűírások szabályozott jelkészlete és ennek sorrendje, azaz a betűk hagyományosan kialakult, meghatározott felsorolási rendje.

A teljes magyar ábécé 40 magán- és mássalhangzóbetűt tartalmaz a következő sorrendben. Kisbetűs ábécé: a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é,f g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny,o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs. Nagybetűs ábécé: A, A, B, C, Cs, D, Dz, Dzs, E, E, F, G,

Gy, H, I, í, J, K, L, Ly, M, N, Ny, O, Ó, Ö, Ő, P, R, S, Sz, T, Ty, U, Ú, Ü, Ű, V, Z, Zs. A magyar írásgyakorlatban is gyakran előforduló, idegen egyjegyű betűk, a q, a w, az x és az y betűrendi helye a következő: ...p, q,r... v, w, x,y, z, zs, illetve a nagybetűs formák: ...P,Q,R... V,W,X,Y,Z, Zs.

Az idegen egyjegyű betűkkel bővített teljes ábécé a következő: a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, w, x, y, z, zs.

Ráadásul minden magánhangzónak van rövid és hosszú változata is, az y-nak mi lenne a párja?

Az "a"-nak aa (hosszú a) lenne a párja a logika szerint (ha az o-ö és u-ü hangokból indulunk ki), de az "a" hangot a magyarban mindig röviden ejtjük - míg az "á"-nak a rövid á lenne a párja, de az á hangot mindig hosszan ejtjük. A leírt betű formája miatt az a "a" rövid és az "á" a hosszú hang. Ez szerintem amolyan egyszerűsítés - régen talán volt rövid és hosszú mindkét hangból (nem lennék meglepve), de ha volt is, ez mára kikopott a magyar nyelvből (ezek nélkül is épp elég bonyolult :D). Ugyanez a helyzet az e-é párossal is. Érdekes, hogy az o-ö és u-ü hangoknál megvan a rövid és hosszú verzió is.

Én véleményem: EGYIK SEM.

Tekintettel arra, hogy az y NEM hang, hanem egy graféma. Kiejthetjük így is, úgy is, azt már be tudod sorolni a hangzó-típusokba.