Hogyan fogalmazzam meg ezt a mondatot?

A lány arcára enyhe vigyor ült ki.

Innen vettem a „mintát“:

Nevetett fel, majd végigpásztázta a sebesültekkel teli kikötőt és a fejét megrázva pörgetni kezdte botját. Beszélgetésük egy ágyúdörrenés szakította meg ezután. Egy hajó közeledett a sziget felé. A kikötőőr arcára enyhe vigyor ült ki, mivel már csak egy kalózcsapat hiányzott a meghívottak közül. Azonban mikor a lövedék a számára kedves faviskót robbantotta fel, homlokán kidagadtak az erek és ökle összeszorult.

Jobb megoldást sajnos nem találtam.

"Ezt hallván lány arcára egyszerre a döbbenet és a nevetés visszatartásától való szenvedés ült ki."

(szerintem a nevetés visszatartása nem igazán szenvedés, fura így)

(a 'hallván' nagyon szépirodalmi, ha nem erről van szó én átírnám, nehogy túl előkelősködő legyen)

(egyszerre a döbbenet és a nevetés visszafogása nem tűnik túl reálisnak, inkább sorrendbe állítanám, hogy ne csak érdekesen hangozzon hanem hordozzon valóságtartalmat is)

Persze nem tudom így mi van előtte és utána:

Ezt hallva a lány arcára kiült a döbbenet majd a visszafogott nevetés.

Ezt hallva a lány döbbenten nézett és látszott visszafogja nevetését.

Ezt hallva a lány megdöbbent majd egy pillanat múlva már visszafogta nevetését.

Ezt hallva a lány arcára először kiült a döbbenet, majd látva a helyzet komikumát egy pillanat múlva már visszafogta nevetését. De nem szólt semmit, nem akarta megsérteni.

(a helyzetet jó lenne ismerni hozzá)