Miért irják magyarországon, elöbb a vezetéknevet mint a keresznevet?

Felteszem, azért, mert - a japánokhoz hasonlóan - a mi őseinknek is a nemzetségi/törzsi/családi hovatartozás volt az első és a legfontosabb (vezetéknév), és csak ezek után, másodlagos tényezőként számított, hogy azon belül pontosan ki is vagy (keresztnév). Ez a mentalitás sokfelé a mai napig is tettenérhető.

Amely népeknél meg a keresztnév volt elől, ott feltehetőleg valamivel jobban számított az egyén is, nem csak a családja/nemzetsége/törzse - vagy pedig egyszerűen a nyelv alakult úgy, hogy az egyes kijelentések hangsúlyos eleme nem előre, hanem hátra kerül... elvégre az utolsó szót, ha semmi más nem követi, még jobban ki lehet emelni és hangsúlyozni, mint az elsőt, ami sokat veszíthet is az erejéből a kijelentés végére az utána következő szavak miatt.

Most jelent meg egy nagyon jó könyv, legalábbis az én érdeklődésemet nagyon felkeltette. Itt írnak róla:

[link]

A lényeg az, hogy az írója szerint (ELTÉ-n tanít) amikor nálunk bevezették a családnév használatát (azt hiszem II. József idején írja), akkor nem voltunk idegen hatalom alatt és a saját nyelvünk szabályai szerint alakulhatott ki ez is, tehát hogy a jelző megelőzi a jelzett szót, azaz a családnév a keresztnevet.

A magyar nyev logikája szerint a jelző (minőség, birtokos, stb) a jelzett szó előtt áll. Az germán és latin nyelvektől nam idegen a különböző jelzők kiváltása olyan szerkezetekkel, amik hátravetik a jelzőnek megfelelő szót.

Például az "apám anyja" németül "die Mutter meines Vaters", angolul "the mother of my father". Az angolban nagyon elterjedt a Saint John The Baptist vagy hasonló jellegű szerkezetek (X THE Y), amiket magyarra lehetne úgy fordítani, hogy Szent János, a keresztelő, de igazából sokkal természetesebbnek hat a Keresztelő Szent János, vagyis a minőségjelző kihozása az elejére.

Az emberek elnevezésében a családnév is ilyen birtokos viszonyra (X aki Y-é, azaz Y fia/lánya) eredeztethető vissza, így logikus, hogy a név után rögzül. Vagy pedig a foglalkozásra (egyéb tulajdonságra utal), ami angolul John The Smith lenne, az magyarul: János, a kovács helyett Kovács János.

Igaz, amiket itt fentebb leírtak mások, amihez már csak azt tenném hozzá, hogy az ún. "nyugati", "kultúr-" nyelvekben is elöl van a családnév, ha fontos a nyilvántartás és az hivatalos. (Lakcímnyilvántartás, katonai nyilvántartás, személyi azonosító, stb.)

Ekkor a keresztnév és a családnév közé vesszőt tesznek, ha egy sorba írják. De meg kell nézni a személyi azonosító kártyájukat, ott is elől van, fentebb van a családnév. Vedd elő a saját személyi igazolványodat, ott megnézheted. Az az "Eu-norma", mert így követhető és logikus. Mi észre sem vesszük, mert nekünk ez a természetes. Pl: Lennon, John - Kahn, Fritz - Slota, Jan - Illés, Lajos - Belousovová, Anna

Szóval mi csináljuk "jól" - meg a japánok. [Egyébként érdekes, hogy rokonnépnek tartanak minket.]