Mi a kedvenc történelmi témaköröd?

Régészként Róma a főszakom, imádom, de mint egy fiatal 22 éves ÖMT katona imádok mindent ami a harcászathoz köthető főleg az I-II. vh-t.

Így all in all a harcászat minden korból.

Az egész történelem rendkívül érdekes, de nekem is, mint mindenkinek vannak korok, amelyekről különösen szeretek olvasni, filmet nézni, vagy egyéb módon információt szerezni.

Ilyen a hellenizmus kialakulása, a római civilizáció egyes szakaszai, különösen a korai köztársaság időszaka, vagy a korai császárkor, beleértve a kereszténység létrejöttét.

Aztán a keresztesháborúk kora, majd a nagy földrajzi felfedezések és a konkvisztádorok, aztán az ipari forradalom és természetesen a két világháború, amelyeknek a távol-keleti vonatkozásaira nem is túl régen figyeltem fel, mert régen erről alig lehetett tudni valamit.

Elnézést, az elejét kihagytam, mert mindenek felett érdekelnek engem a korai civilizációk, a sumer, a babilóniai, meg az egyiptomi, mert bárhol járok ezeket mindig megnézem a múzeumokban, sajnos Londonban még nem voltam, pedig a British Múzeum csodálatos tárlatai akár két tucat ilyen kiállítást is tartalmaznak.

Ha már itt tartok, elmondom, hogy szeretek múzeumban járni és akkor rövid időre az a korszak az érdeklődésem középpontjába kerül, például a reneszánsz, amikor a Leonardo da Vinci kiállítást megnéztem.

Velence történetét is szeretem, annyi módon csatlakozik az európai világtörténelemhez, hogy csodálatos volt ott taposni a köveket, a Szent Márk téren, vagy a Dózse palotában, de Bécsben is a régi Habsburg palotába látogattam először, mert a Schönbrunn az kevésbé érdekel.

Prágában a Hradčany az valami csodálatos és Lengyelországban is többre becsültem Krakkót, mint Varsót, a történelmi nevezetességei miatt.

Beneluxban jártam már, Németországban meg laktam is, de nagy vágyam eljutni Portugáliába és Spanyolországba, ahol még nem jártam az európai kontinensen és szívesen megnézném Itália és Görögország más történelmi vonatkozású régióit is, mert minden talpalatnyi föld más emlékekről regél.

India, Kína még távoli tervben sem szerepel, pedig csak az anyagi lehetőségeim miatt vannak talonba téve, pláne Vietnam, vagy Ausztrália.

Valahogy az Újvilág kevésbé vonz, a Hollywood ellát annyival, ami szerintem szükséges, de lehet, hogy tévedek, de inkább Mexikóba, vagy Peruba mennék, ha lenne rá zsozsó, ha már az amazonasi őserdőtől egy kissé tartózkodom.

Egyszer persze Egyiptomba, vagy Bagdadba is el kellene menni, mert nagyon megfogott egy időben Germanus Gyula Kelet varázsa című könyve, de mostanában inkább ők jönnek mi felénk, hogy megismerhessük a világukat, így megelégszem ennyivel.

Őskor, ókor, középkor, újkor, jelenkor.

De a középkor különösen.

Engem például érdekelt volna egy olyan témakör, amit az európai másolat magyar oktatásból teljesen mellőznek, ez pedig az uráli és altáji népek történelme az első ázsiai hun uralkodótól az utolsó oroszországi tagköztársaság mai helyzetéig. Ez az a terület a világból, amiről a mai magyarok szinte a legkevesebbet tudnak. Ami egy nem indoeurópai nyelven íródó történelem-szemléletben meglehetősen szégyenletes álláspont. Persze ilyenkor azt gondolná az ember, hogy az ilyen halász-vadász-lovász-solymász-barbár-pogány eurázsiai népségeknek nincs semmiféle írott múltja és történelme, aztán ha jobban beleássa magát, rájön, hogy azért több van annál, mint amennyit élete végéig elolvashatna róla.

Ha a szokásos témakörökből kéne valamit mondanom, akkor valamelyik érdekesebb ókori civilizációt választanám. Nem mintha nem érdekelne az utóbbi századok politikája, de annál kevés az esély, hogy az a saját szájízem szerint legyen tálalva.

Abban az esetben érdekelne jobban a Kiegyezéstől a Rendszerváltásig tartó időszak, ha pl. a Bárczy-féle építkezésekről vagy a magyar mérnökök, gyárak történetéről tanítanának, arról, ami megalapozta azt a világot, amiben most élünk, amit látunk, ha kimegyünk az utcára. Nem pedig kizárólag az országot rendre semmivé tevő politikai csőcselékről. Évszázadokkal később visszanézve a 20. századi Magyarországot nem Horthykkal, nem Rákosikkal, nem is Orbánokkal fogják jellemezni, hanem egy Ikarus 280-assal meg valamelyik argentin motorvonattal, mert ez az igazi magyar huszadik század, nem az az áradó szájszag, amivel a politikai táborok a történelemkönyveket megtölteni kívánják.