Egyetértesz ezzel ?

Egyetértek vele. De nehéz mit hozzátenni ehhez, nehéz feladat Senecát kommentálni. Amit leír, az kerek, hozzátenni is nehéz, jobban megfogalmazni is nehéz.

> Nem szaladozol össze-vissza s lakhelyed gyakori változtatásával nem nyugtalanítod önmagad.

Hát most elő nem keresem a könyvet, de ennek volt némi előzménye Lucilius-szal való levelezésében. Most hirtelen csak egy kiragadott részletet találtam ebből:

„Lelket kell cserélned, nem vidéket. Átkelhetsz a sivatag tengeren, bárhová menj, hibáid követni fognak. Egy emiatt panaszkodó embernek ezt mondta Szókratész: »Mit csodálkozol, hogy utazásaidból semmi hasznod sincs, mikor önmagadat magaddal viszed? Ugyanaz, ami hazulról elűzött, nyomodban van.«”

Van, mikor tényleg érdemes lehet költözni. Van az az eset, mikor az ember boldogtalanságának forrása a külső körülményekben áll. Mondjuk egy háborús övezetből érthető, ha menekülni akar valaki. Bár Seneca valószínű helyretenné ezt a gondolatot, hiszen a boldogságunk nem külső körülmények függvénye, hiszen rajtunk áll, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a külső körülményekhez. Lucilius viszont nyilván nem ezért utazott, nem voltak pl. anyagi nehézségei, kvázi az elithez tartozott. Tehát bármiféle nehézsége, nyugtalansága volt, az önmagában volt. Az utazások azért nem jelentenek megoldást ezekre, mert a probléma forrása nem a külső körülményekből eredt, így a külső körülmények megváltozása mit sem változtatott a helyzetén.

> Csakhogy azt mondod, hogy hol ebbe, hol abba a könyvbe szeretsz belelapozni.

A kettő valahogy kapcsolódik egymáshoz. Mindkettő esetében a fix pont, a fix alap hiányában látja Seneca Lucilius lelki nyugtalanságának a forrását. Szerintem is kell fix pont, fix alap. Nagyon jó, ha az embernek alkalma van mindenben belekóstolni, de kell, hogy legyen valami, amit igazán magáénak vall, amiben otthon van, legyen szó fizikai helyről, vagy valami szellemi természetű dologról.

Ha ez nincs meg, akkor minden csak átmeneti lesz, így kevésbé jelentős. Nincs egy viszonyítási keret, amihez képest lehetne értékelni ezeket, akár szellemi termékről, akár tájakról, vidékekről van szó. Ha viszont van egy bázis, akkor annak relációjában mindennek sokkal inkább megvan a helye. És viszont is így van, minden, amit megismer az ember, ahhoz képest relációba kerül az, ami az ő saját bázisa.

Ha valaki állandóan utazik, sehol sincs otthon, de semmi sem eléggé egzotikus. Viszont ha valakinek van egy otthona, akkor az otthonát is többre értékeli az utazásai által, és az utazási célpontjai is sokkal értékesebbnek fognak tűnni. A szellemi utazásra is igaz mindez. Ismerj meg mondjuk költőket. De legyen egy kedvenc költőd, mert ha elmélyülsz egy – esetleg kettő-három – költő munkásságában, gondolat- és érzésvilágában, akkor sokkal jobban fogod értékelni más költők eltérő gondolatait, de jobban meg is fogod általa érteni a kedvenc költőd világát is.