Valós volt a veszélye annak az I. Világháború után, hogy Magyarországot felosztják és területét elosztják egymás között a Kis-Antant országai?

Azt gondolom, hogy az akkori győztes nagyhatalmaknak ez nem volt célja, de meg volt rá a lehetőség.

A 24(pont)hu idéz egy Harold Nicolson nevű brit diplomatát, aki a béketárgyalás részvevője volt:

„Magyarországot illetően érzéseim nem voltak tárgyilagosak. Bevallom, hogy undort éreztem, és érzek még ma is, ama turáni törzs iránt. Akárcsak rokonaik a törökök, nagyon sok mindent elpusztítottak, ugyanakkor nem alkottak semmit. Buda Pest csalárd város, minden ősi jelleg nélkül. Elérkezett a felszabadítás és a megtorlás órája.”

Ha elegen osztották volna ezt a véleményt, nem sok esély maradt volna.

Semmiféle valós veszélye nem volt. Egyetlen ország sem akarta megszüntetni Magyarországot, mint államot.

Az említett három ország megszállta Magyarországot. A románok Budapestig jöttek, a szerbek a Balatonig, A szlovákok elfoglalták Miskolcot és Győrt. Mindannyiukat az Antant parancsolta vissza. A románok eredetileg a Tiszát akarták határnak, a szlovákok valahol a Győr Vác Miskolc vonalát, a szerbek pedig Pécset el is foglalták, meg is alakították ott a szerb köztársaságot, még államfője is volt, egy helyi szerb festő. A magyar csapatok (Antant segítséggel) bevonulása szüntette meg. A határokat gazdasági érdekek mentén húzták meg tudatosan, tudva hogy saját nemzetállami elképzeléseiket rúgják fel vele. A szlovákoknak kellett a dunai hajózás, a románoknak nem volt vasútjuk, ezért lett Arad és Nagyvárad román a közöttük lévő vasúttal együtt. Hasonlót akartak a szerbek gazdasági vonalon, ezért lett a Szörénység és a Bánát szerb.

Volt több más anomália, egy részét később megszüntették.